A francia parasztság útja a felszabadulás felé [antikvár]

Gerinc és a táblák élei kopottasak. Táblák sarkai sérültek.
Előszó Minden paraszt, aki küzd és dolgozik, gyakran föladja magának a kérdést: vájjon mire ébred másnap, mit rejteget számára a jövő? Van miért nyugtalankodnia, mert ez a jövő elég bizonytalannak mutatkozik, a láthatáron fenyegető fellegek tornyosulnak. Napról napra nagyobb nehézségekkel kell megküzdenie, és nem tudja, meddig bírja, meddig tarthatja még azt a talpalatnyi földet, mely őt és családját táplálja. Látja jól, hogy a kis- és középgazdaságok egyre kevésbé állják a kapitalista nagygazdaságok konkurenciáját, és egyre kevésbé érti, miért van az, hogy segítés helyett a francia állam úgy viselkedik vele szemben, úgy nyomja és terheli, mintha el akarná őt pusztítani. A repülőgép és az atomenergia századában falvaink gyakran még a legprimitívebb felszerelésnek is híján vannak: a legtöbb gazdaságban nincs víz, a házak roskadoznak, az utakat térdigérő sártenger borítja. Olyan dolgok ezek, melyek a paraszt életét keserves szolgasággá alacsonyítják, és a fiatalságot végül elkergetik a faluból. Mik az okai ennek a szomorú állapotnak?