A sors időzít [antikvár]

Szeretettel köszöntöm valamennyi kedves olvasómat; azokat akik most először találkoznak a "Kamera nélkül" sorozattal és mindazokat is, akik már olvasták - a könyvsorozat első két darabját - a "Ki hogyan csinálja?" (Rendhagyó receptek ételre-életre) című nyitó kötetet vagy/és "Az"Én" a fontos, nem a haj!" (Tapasztalatátadás és gyógysegély kopaszodó férfiaknak) című riportgyűjteményt. Hasonló indítékból - filmforgatási lehetőség nélkül dolgozni vágyó szerkesztő-rendezőként - nyújtom át íme Önöknek a sorozat újabb - harmadik - kötetét. Elárulom azt, hogy most is, miként az előző munkáim során valamennyi beszélgetésem ideje alatt; szívből hiányoltam magam mellől a csendben "forgó" kamert, amely láthatóvá is tette volna mindazt, amit leírok! Talán érdekli Önöket, hogy ez alkalommal vajon mi késztetett arra, hogy ezt a témát tegyem "terítékre". Mint az előzőek során: most is őszinte leszek. Nem holmi divatos és időszerű politikai kérdésként foglalkoztat a gyermekvállalás gondolatköre. Az ok ennél sokkal egyszerűbb és privátibb. Már régen elmúlt az a februári nap, amikor betöltöttem a 40. életévemet.