A tiszt - Szolgálat és hivatás [antikvár]

A Magyar Honvédség reformja és a NATO-hoz való csatlakozás új kihívások elé állítja nemcsak a hadsereg felső vezetését, hanem a tiszteket és a hivatásos állomány minden tagját. A modernizációs folyamat nem egyszerűen a haditechnikai eszközök cseréjét, egy-egy újabb, korszerűbb berendezés rendszeresítését jelenti! Sokkal inkább egyfajta új gondolkodásmód, szervezési rendszer elsajátítását értjük alatta. A modern hadsereg helye és szerepe megváltozott korunkban. A társadalomtudományok - elsősorban a modern szociológia - szerint a hadsereg és azok meghatározó szereplői, a tisztek egy sajátos, a társadalom hierarchiájába (bürokratikus rendjébe) illeszkedő, speciális szaktudással rendelkező csoportot alkotnak. A Harvard Egyetem professzora és a Stratégiai Tanulmányok Intézetének igazgatója, Samuel P. Huntington így ír erről: "... A katonatiszt intellektualizálódott szakismeretekkel rendelkezik... Szakmai képességeinek próbája az, miként tudja emberi viszonylatban alkalmazni szakismereteit... a társadalommal szembeni magatartását az a fölismerés szabja meg, hogy szakismeretei csakis a társadalom által jóváhagyott célokra használhatók fel a társadalmi politikai képviselője, az állam révén. A tisztikar bürokratizált nyilvános hivatás. E hivatás gyakorlásának törvényes joga egy körültekintően meghatározott testület tagjaira korlátozódik... Szervezetileg azonban a tisztikar sokkalta több, mint az állam puszta teremtménye. A biztonság funcionális-parancsoló szükségessége komplex hivatási intézmények megteremtésére vezet, amelyek autonóm társadalmi egységgé formálják a tisztikart." Az új körülmények, az elmúlt évtizedekben soha nem tapasztalt civil kontroll nyitottabbá teszi hadseregünket. Ennek egyik folyománya, hogy a katonatisztek tevékenysége egyre inkább a nyilvánosság elé kerül. A katonák "bezártsága" évek óta csökken, munkájukat és tevékenységük nagy részét a társadalom ellenőrzése, figyelme kíséri.