Barátaim a milliomosok [antikvár]

Az a kérdés, hogy a pénz boldoggá tesz-e, minden bizonnyal legalább olyan régi, mint maga a pénz. A kérdést azonban mindig újból és újból felteszik, elsősorban persze a kevésbé tehetősek. A gazdag emberek, akik természetesen ismerik a helyes választ e naiv kérdésre, óvakodnak attól, hogy ezt világgá kürtöljék. Ezért aztán a földi javakkal csak kevéssé megáldottak mindig újból kérdezősködnek, és mindig hasonlóan negatív eredménnyel: csak azt tudják meg, hogy a sok pénz semmiképpen sem boldogít, de nem nagyon akaródzik elhinniük. Ösztönük, amely a szegénységükkel egyenes arányban fejlődött ki bennük, azt súgja, hogy ez legjobb esetben is fél, vagy talán még ennél is kisebb igazság. Mert ha a pénz tényleg nem boldogít, akkor azok, akiknek már olyan sok van, mi az istennek nem tudnak mégsem betelni vele? Miért válnak meg vagyonos emberek olyan kelletlenül a vagyonuktól, jóllehet az számukra csupán nehéz terhet, alig elviselhető felelősséget jelenthet.