Tizenkét pillangó [antikvár]

BEVEZETÉS Ők voltak az elsők. Az első nők, akik sminkeltek, akik válogattak a férfiak közül, akik eldöntötték, akarnak-e házasodni és gyereket vállalni, s ha igen, mikor, akik önállóan rendelkeztek azzal a pénzzel, amit megkerestek. Phrüné, Harriette, Esther és Pearl - így hívták őket, prostituáltak voltak. Népeket mentettek meg, türannoszokat csúfoltak ki, kivívták maguknak az első helyeket. Ráháb, Aglaja, Hedwig és Divine a nevük, prostituáltak voltak. Halhatatlan költeményeket írtak, sziporkázó aforizmák kötődnek a nevükhöz, festőket, művészeket ihlettek meg. Nevük: Pelágia, Szu, Veronica és Ninon, mindannyian prostituáltak. Nem voltak főrangúak kegyeltjei vagy nagyhatalmú emberek szeretői (még ha néhányan közülük meg is fordultak az ágyukban), hanem utcanők, hetérák, kurtizánok, eszkortlányok. Néhányan az utcán dolgoztak, mások magasabb körökben. Voltak, akiket a szükség kényszerített rá, voltak, akik önszántukból vagy kalandvágyból választották ezt a mesterséget, és voltak olyanok is, akik egyszerűen csak szép ruhákat akartak hordani. Élhettek bár Démosz-thenész Athénjában vagy a reneszánsz Velencében, az ókori Kínában vagy Párizsban a Második Császárság idején, mindegyikük kiharcolta magának azt a „tisztességes" hölgyek számára - akik egész életükben függtek valakitől, hol az apjuktól, hol pedig a férjüktől - elképzelhetetlen önállóságot, amit saját testük és szellemük áruba bocsátásával értek el. Ma már számos olyan repertóriumot találunk, amely tele van a múlt lázadó nőalakjaival, örök tanulságként a fiatalabb generáció számára. Fontos és jó dolog felidézni a történettudományban év- 9