Család, kis egyház [antikvár]

Az igazat megvallva jobban szerettem volna, ha ifjúkori könyvem tovább szunnyad az archívumokban. Tizenöt év telt el a távoli 1949 óta, amikor a Család, kis egyház napvilágot látott, és az évek során sok-sok dolog történt. Ráadásul annyira elszakadtam már e soroktól, hogy egy olyan világot állítanak elém, amelyet a sivatag homokja lassan kitörölt a lelkemből. Most inkább idős barátaimhoz szólnék, vagy azokhoz, akik voltak olyan jók, hogy érdeklődtek irántam egy másik színtéren, amelyet a Levelek a sivatagból című kötetben próbáltam bemutatni. Megszerettem azt a színteret, mert annyit szenvedtem miatta, és mert önmagam radikális kiüresítésére kényszerített, hogy szegényen és egyedül álljak meg a halál méltósága és az Örökkévaló transzcendens jelenléte előtt.