Családi események, társadalmi szertartások [antikvár]

Amikor társadalmunk arra törekszik, hogy az emberi élet legjelentősebb fordulóit, eseményeit kiemelje a mindennapokból, hogy ünneppé, szertartássá formálja, hogy a maga módján elősegítse emlékezetessé tételüket örömben és gyászban egyaránt, akkor az emberi érzelmekből fakadó, természetes, ősrégi, szinte az emberré válás óta létező igény minél teljesebb kielégítésére törekszik. Minden ilyen esemény közösségi, szorosan vett evilági, emberi tartalmat, felszabadult örömet és a gyász fájdalmában való őszinte részvétet fejez ki és visz az elé a közösség elé, amelynek jóváhagyását, együttérzését az érintettek jogosan igénylik és elvárják. A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának határozatai között kapott helyet az a megállapítás, amely szerint "egész társadalmunk fejlődésének egyik kulcskérdése és nélkülözhetetlen feltétele a tudati viszonyok gyorsabb, erőteljesebb változása, a szocialista erkölcs és életmód általánossá válása". Az egyén és a család társadalomhoz, közösséghez fűződő kapcsolatának jelentős mozzanatai azok az ünnepi és gyászesemények, amelyek figyelemre és megemlékezésre méltóak egy-egy szűkebb közösség számára. Ilyenek a társadalom legkisebb sejtjének, az új család létrejöttének, a házasságnak, az újszülött köszöntésének örömünnepe, a névadó, valamint az elhunytak méltó búcsúztatása, a polgári gyászszertartás. De méltóak megemlékezésre, a hétköznapokból való kiemelésre azok az események is, amelyek egy fontos életszakasz indítását vagy lezárását jelentik, mint a személyi igazolvány első ízbeni átadása, az új szakmunkások befogadása az üzemi közösségbe, vagy éppen az átdolgozott évtizedek után a nyugállományba vonulás.