A katonai és iparos társadalmak szociológiája [antikvár]

Normális időkben az emberek többé-kevésbé merev tételek vallására, dogmatizmusra hajlanak, nem szívesen veszik értelmi kényelmük megzavarását és szeretik maguktól távol tartani a kételyt. De a forradalmas korszakok felrázzák a lelkeket, életet visznek a megszokottságokba, áttörik a jog, a morál, a gondolkodás merevségét, uj döntéseket kívánnak s lelkünk mérlegelés, kínlódás, kétely közepette keresi az uj utakat, az uj elhelyezkedést. Könyvek, melyek olvasása máskor talán csak értelmünk fényűzésének tetszett, nyugodt szemlélődésünk tárgya volt, most eseményeket jelenthetnek. Összeütköző áramlatok központjában állunk, a problémák saját, legegyénibb sorsunkba vágnak, átérezzük a megoldások különböző lehetőségeit s megéljük a választás szükségét és szabadságát. Állam, nemzetköziség, egyén és köz viszonya, tulajdon, szabadság: e kérdések ma minden egyéb érdeklődést leszorító erővel követelik tőlünk a feleletet: gondolati élményeink központjában a szociológiai megismerés áll. Igaz, hogy a forradalmak másrészt a tömeglélek megnyilvánulásaival teljesek; a tömeg pedig szuggesztív tekintélyével ránehezedik az egyénre, hajlamossá teszi azt a kollektív képzetek bírálat nélküli befogadására: inmnen egyes eszmeáramlatok, párttörekvések vallásos színezete.