Bevezetés a társadalomtudományba II. [antikvár]

Az ember természeti és társadalmi lény. A társadalomtudományi vizsgálódások között, amelyek során a társadalom tényezőit és törvényszerűségeit próbáljuk megállapítani, egyetlen pillanatra sem felejtkezhetünk el az embernek erről a kettősségéről. Az embernek a természeti és társadalmi mivolta egyidejű. Nem választható szét a kettő és még kévést e állitható szembe egymással. Az ember erőfeszítése, munkája rév'a kialakult mesterséges környezet, a társadalom felépülése sok kényszerítő természeti szükség alól felszabadította az embert, de nem szakitotta ki gbból. Természeti lény A természet törvényszerűségei érvényesülnek az emberen is. Születésétől haláláig hordozza magán a természet jegyeit, eltörölhetet-len bizonyságként mutatva be.azt a tényt, hogy az ember életének az alaphordozója a természet. Másfelől a természet önmagában még nem hordozza magában az ember teljes meghatározását. Társadalmi lény Mert az emTper sohasem csak természeti lény, hanem mindig társadalmi lény is. Az ember természeti meghatározói semmivel sem mutatnak tul az egyéb élőlények jegyein. Már pedig emberről megkülönböztető módon beszélni éppen azért lehet, mert túlnőtt a természet keretein. A munkája nyomán felépült mesterséges környezet olyan lételemévé lett, amely nélkül a természethez való viszonya se érthető többé. A természet megismerésével, a birtokba vett erők és törvényszerűségek ok- és célszerű felhasználásával nem csak maga körül változtatta meg; a természetet, hanem maga is szakadatlanul változott. Nemcsak a környező természeti világot tette alkalmasabbá a maga élete számára, hanem sajátmaga is egyre alkalmasabbá vált ilyen irányú további tevékenységre. Nincs viszaut Miként az ember nem menekülhet a természet elől a társadalomba, ugy a társadalomból sem térhet vissza a természeti állapotba. Az embert különösen is megterhelő társadalmi történések közben akadnak olyan emberek, akik a természethez való visszatérésükkel próbálnak elmenekülni a megoldandó problémák elől. Pál apostol keményen ostorozza azokat, akik hétköznapi munkájuk és életük gondjait letéve, tétlenül, önmaguk belső természetéhez fordulva várják Krisztus mielőbbi visszajövetelét.