Modernizáció, jólét, átmenet [antikvár]

A KIADÓ ELŐSZAVAA német szociológia egyik élő klasszikusának válogatott tanulmányait tartja kezében a tisztelt Olvasó. Wolfgang Zapf Frankfurtban, Hamburgban és Kölnben folytatott szociológiai és nemzetgazdaságtani tanulmányokat, kutatói karrierje Tübingenben Ralf Dahendorf tanársegédjeként indult. Már itt építeni kezdte nevezetes empirikus kutatásainak szilárd elméleti alapjait. Noha a német elitek vizsgálatáról szóló első munkája ma is megkerülhetetlen mű, érdeklődésének és tevékenységének középpontjában több mint harminc éve a társadalmi változás, a modern társadalmak megújuló képessége áll. Amikor fiatalon habilitál, már a modernizáció elméletét választja kutatási témául, majd rövidre rá (1969-ben) áttekintő-értékelő bevezetéssel kiadja a Társadalmi változás elmélete című, az oktatásban máig használt válogatást. Ha tömören kell összefoglalnunk, Zapf szerint a modern társadalom sine qua nonja a versengésen alapuló demokrácia, a piacgazdaság, a jóléti állam és a tömegfogyasztás. A modernizáció pedig az a folyamat, amelynek révén a fenti intézmények létrejönnek, újratermelődnek és megújulnak. Nem azt az elterjedt álláspontot képviseli tehát, amely szerint a modernizáció törvényszerűen tart a - vezető nyugati társadalmak által képviselt - célállapot felé. A hangsúlyt a megújuló képességre, a gazdasági és társadalmi innovációs képességre helyezi. Tanulságos adalék, hogy életpályája során szembesülhet elmélete temetésével" (Wallerstein), majd (1989-1990 után) kihantolásával" (Tiryakian).Több egyetemen tanított, mégis leginkább az empirikus módszereket elengedhetetlennek tartó mannheimi iskola meg-7