Így láttam az NSZK-t [antikvár]

Kiadói borítója kopottas, gyűrött.
Kettős ​célom volt ezzel a könyvvel: arról írni, amit minden Münchenben, Kölnben, Hamburgban vagy más nyugatnémet városban járó turista lát – és arról, amit bizonyára nem lát. Az autófolyam mindenkinek feltűnik, a szexmoziba bárki bemehet, és senki sem kerüli el az áruházakat – igyekszem azonban ezekről a témákról többet és mást mondani, mint amennyi tapasztalatot a néhány napra odavetődő, az idegenforgalom futószalagjára került látogató szerezhet. A háziasszony elmondja az egyik riportban, hogyan vásárol be a családnak, a miniszteri tanácsos a náci időkről beszél. Kutatom az emberrablások okait, és sétálok a kikötői mulatónegyedben. Beszámolok találkozásaimról fiatalokkal, s figyelem a kor aranyborjújának, a gépkocsinak az imádását – és a küzdelmet ellene. A máról számolok be, de a beszélgetésekben és az élmények leírása közben múlt, jelen és jövő egyaránt fölvillan. És ha az olvasó e pillanatképekből többet tudott meg a Német Szövetségi Köztársaságról és embereiről, mint amennyit korábban ismert – a szerző elérte célját.