Gyerekek veszélyben [antikvár]

Ez ​a könyv számomra hosszú ideig vár kiadásra: az anyaggyűjtéstől kezdve attól tartottam, mire megjelenik, a leírt tények, jelenségek 1. érvényüket veszítik; 2. megoldódnak; 3. mások elírják előlem. S hogy egyike sem történt meg, nem vagyok se boldog, se büszke. Mert a veszélyeztetettek száma nő; mert az iskolai hátrányt a felnőttkor ma sem szünteti meg, sőt elmélyíti; mert a szakmunkástanulók lemorzsolódása ellen nem fogtunk össze, mert a nevelőotthonok azóta sem kapnak konkrét fogódzót a kinti életre; mert az örökbefogadás nehézkesebb, mint valaha; mert a nevelőszülők háztáji gazdaságában évről évre több jószágot tartanak; mert a nevelési segély nem tart lépést az árváltozással; mert a hátrányos helyzetű tömegek napról napra jobban érzik – finoman szólva – a világpiac begyűrűzését; mert a szipuzókról, a kábítószeres gyerekekről a nyílt vita s így a hathatós segítség is elmaradt; mert a fiatalkorú bűnözés nem lesz évről évre kisebb; mert az ingázók, a cigányok, a tanyasiak, a kis falvak gondjai kampányszerűen kerülnek előtérbe; mert a gyökerüktől megfosztott családok új otthonaikban ma sem kapnak „brosúrát” életvitelükhöz; mert az egységes családgondozás a mai napig nem valósult meg; mert az akták, rendeletek, hivatalok, presztizsintézkedések útvesztőiben nem mindig a gyerek a legfontosabb. A könyv a hetvenes évek végének lenyomata. Nem baj, ha van, aki másként látja. Az a baj, ha hallgat róla. A gyerekekről hallgatni bűn.