Harlem [antikvár]

Védőborító szakadt, széle kopottas.
A ​New York-i Harlem a fehér ember világának legnagyobb néger negyede. Nem is szokványos városnegyed: valóságos város a városban. S az egyetlen néger gettó, amely az „anyaváros” szívében van. Sokat írtak már róla, de ez az első könyv, amelyben maguk a harlemiek beszélnek életükről, sorsukról, lelkivilágukól. Lapjain tanulmányok, versek, novellák, fotoriportok, képzőművészeti alkotások adnak hírt a csaknem 400 000 harlemi – sőt bízvást elmondhatjuk, húszmillió amerikai néger – hétköznapjairól, vágyairól, törekvéseiről, arról az előítéletekből, képmutatásból, haszonlesésből egybefonódott szövevényről, amelybe lépten-nyomon ütköznek. Elmondják e kötet szerzői, hogyan alakult ki a harlemi negyed, s milyenek ott az életviszonyok: miként jött létre a „harlemi reneszánsz”-nak nevezett irodalmi mozgalom keretében a sajátos amerikai néger irodalom és költészet, milyen kapcsolatok – nem utolsósorban lelki kapcsolatok – fűzik a rabszolgaként Amerikába hurcolt afrikaiak kései leszármazottait őshazájukhoz, Afrikához, mivel gazdagították a fekete bőrű amerikaiak hazájuk képzőművészetét, drámairodalmát, zenéjét, előadóművészetét és általában kultúráját. S miközben erről és még sok egyébről beszélnek – olykor nem is szavakkal, hanem a képek nyelvén –, az olvasó szinte észrevétlenül azonosul velük, átérzi sorsukat, már nem kívülálló többé. Ez a „belülről láttatás” a könyv legnagyobb érdeme. A látszatra kitörő jókedvű, daloló, táncoló néger sematikus képe mögött felvillantja az amerikai néger valódi énjét.