Kedélyes labirintus [antikvár]

Egy-két lapon ceruzás aláhúzás.
Meglepetéssel fedeztem fel a New York Times-ban, hogy Richard Rorty szerint, manapság, vagyis a kilencvenes évek végén, korunk leginkább túlértékelt fogalma a posztmodern. Rorty nem sok magyarázatot fűz ezen sommás kijelentéséhez, azon kívül, hogy nem tudjuk mi volna az, és belefáradtunk az ezen való töprengésbe. Nem inkább fordítva kéne legyen a dolog? A lelkesedés levonultával itt a csömör, mennyit emlegettük, szent szóként a posztmodernt, és mégse értettünk meg semmit, a megváltoztatandók esetleges megváltoztatásáról nem is beszélve. Hát akkor itt a pillanat, hogy megértsük végre, miért emlegettük annyit - hogy miért van értelme akkor is, ha nincs. Ez a kötet a legjobb pillanatban érkezik, humort, éleslátást, ötletet, iróniát visz a csömörbe, és merészen vállalva az esszé hangnemet, amely a jelenről szól a jelenhez, segít megérteni, mi az, ami van, posztmodern, posztkommunizmus, demokrácia, kultúrkrízis - hogy, az Isten szerelmére, mi van most velünk. Ez a könyv hitem szerint meggyőzi az olvasót, hogy ha csak ennyi lett volna a rendszerváltozás eredménye, már az is megérte volna. Dessewffy Tibor korának méltó fia, élvezetesen író, tehetséges megfigyelője, szociológus, akit a szociológiánál magánál jobban érdekel a társadalom, amelyben élnünk adatott.