Kis-Jugoszlávia hozománya [antikvár]

Az emberiség eddigi története során zegzugos utakon haladt előre. A törésvonalak mentén vonszolta magát egyre távolabb az eredetétől, fölfelé, az emberibb célok felé. A fejlődést, amelyet elért és felmutatott, minden bizonnyal nem a legkisebb, hanem éppen a legnagyobb áldozatok árán vívta ki. A legnagyobb áldoozatok árán? Igen. Ennek okát egészen biztosan abban is kell keresni, hogy az emberiséget, népeket, országokat, államokat csak ritkán vezették okos uralkodók és államfők. Az uralkodók mérhetetlenül szerették pazarolni népük vérét és izzadságát. Ennélfogva éppen azt kevesellték mindig, amiből, úgy tűnik, sok állt a rendelkezésükre. Az uralkodói önzés és irigység mindig arra ösztökélte őket, hogy minél több alattvalójuk: rabszolgájuk, jobbágyuk, bérmunkásuk, kiszolgálójuk, adófizetőjük legyen. Ezért az eddigi történelem során nem nézték, hogy az alattvaló milyen nyelvű, milyen a bőre színe, honnan származik... Csak az volt a fontos, minél több legyen belőle. Ebben a meg nem különböztetésben (vagyis az alattvalók, a kizsákmányoltak faji, etnikai, nemzetiségi és más jellegű meg nem különböztetésében) volt az emberiség eddigi fejlődésének a "demokratizmus"-a. S mert létezett ez a fajta demokratizmus, több ezer éves történelmünkben aránylag ritkán került sor forradalomra, lázadásra. Az emberek, látva egymás szerencsétlen sorsát, minden különbözőség ellenére aránylag könnyen viselték el a sanyarú életüket. Ismerjük tehát a dolgok évezredes "rend"-jét. Éppen ezért megrökönyödéssel kell megállapítanunk, hogy a Balkánon, Európának ebben a részében valami nincs rendben ezzel az évezredes "rend"-del sem. Az uralkodóknak nem mindegy, hogy az alattvalójuk milyen anyanyelvű, eredetű. Nem mindegy, hogy milyen a vérképe...