Közművelődési kézikönyv [antikvár]

Kiadói védőborítója hiányzik
A lakosság kulturális felemelkedését elősegítő hivatásos és nem hivatásos népművelőknek sohasem volt könnyű a dolguk. A kulturális forradalom kezdetén sem, amikor szinte a semmiből kellett megteremteni a nép művelődésének intézményeit, szervezeteit és alkalmait, és később sem, amikor a mindennapi gyakorlat éreztette, hogy a régi módszerek helyett már újakra van szükség, és épp az elért eredmények sürgetnek változtatásokat. Többek közt ezt tudatosította az MSZMP Központi Bizottságának 1974. március 19-20-i határozata, amely kimondta: "Kívánatos és szükséges, hogy az iskolán kívül, aktív, önkéntes, önálló és szervezett művelődés - különböző intézmények, társadalmi szervezetek, mozgalmak közreműködésével és segítségével hatékonyabbá, magasabb szintűvé és szélesebb körűvé váljék, a növekvő szabadidő hasznos és tartalmas kitöltését szolgálja." Azóta a kulturális élet állami és társadalmi szervei s a régebbi népművelés körén túli intézmények, szervezetek, vezető testületek is felmérték tennivalóikat és hozzáigazították munkájukat, programjaikat a társadalom közművelődési igényeihez. Megszületett a közművelődési törvény. A közművelődés a társadalmi érdeklődésnek fókuszába került.