Kérdések és alkérdések [antikvár]

„Bibó ​István – Borsi-Kálmán Béla sokszor idézett mintaképe – írta valahol, hogy demokrata az, aki nem fél. Nos, Borsi-Kálmán Béla »Kérdések és álkérdések« című könyvével ismét bizonyságot tett a maga megtámadhatatlanul demokrata voltáról. Ugyanis új esszékötetében két igen fontos tanulmányt találunk, s mind a kettő olyan kérdéseket tárgyal, amelyek nemcsak a magyar olvasók, hanem a külföldiek számára is rendkívül kényesek, rendkívül nehezen megválaszolhatók, hallatlanul korszerűek, és amelyek közül a második »Az izraeli-palesztin viszony az Egyesült Államok jelenlegi geostratégiai törekvései fénytörésében« a XX. és XXI. század egyik legnehezebb problémahalmazát veszi górcső alá. Ugyanakkor bármennyire hangoztatja is a szerző pártatlanságát, egyes elemzései és állásfoglalásai nehezen kerülhetik meg, hogy részrehajlással ne vádolják őket. Lesznek, akik túlságosan Amerika-ellenesnek fogják találni, mások antiszemitizmust és ismét mások filoszemitizmust hánynak majd a szemére. De remélem, hogy végigolvasva a könyvet, az olvasók többsége el fogja fogadni véleményemet, amely szerint B-KB nagy körültekintéssel, az igazmondás szándékának maximális teljesítésével végezte a munkáját.” (Fejtő Ferenc) „B-KB, számos kiváló történészi szakmunka – például a Kossuth-emigrációval foglalkozó fontos tanulmányok – szerzője ezúttal is történészi erényeivel nyeri meg az olvasóját. Témájáról most is hatalmas tény- és adattárral rendelkezik. Ezek nagyobb részét azonban ezúttal nem archívumokból, hanem főként a kurrens világsajtóból gyűjtötte össze (és szűrte meg). Tárgya azonban nem a történettudomány klasszikus tárgya. Most nem a megtörtént firtatása a cél, hanem az, ami a következőkben megtörténhet: a lehetséges jövőt idézi meg esszéiben. Állapotokat rögzít, folyamatokat követ, tendenciákat hosszabbít meg a képzeletben. Borsi-Kálmán Béla e vállalkozását azért tartom szellemi kalandnál többnek, figyelemre méltó intellektuális teljesítménynek, mert miután meggyőzött arról, hogy nem kenyere az ijesztgetés, hogy olvasóját józan autonóm ítéletű felnőttnek tiszteli, nem hajlandó sem elhallgatni, sem megszépíteni mindazt, ami ijesztőnek vagy iszonytatónak mutatkozik abból a jövőből.” (Tóth Sándor)