Állítsunk lármafákat! [antikvár]

Ha szóba kerül, ma is többen rebesgetik, hogy Románia egykori vörös diktátorát nem végezték ki. Akit sortűz elé állítottak, az egyik hasonmása volt. Legenda születik? Pedig igencsak lejárt a legendák születésének kora. A fénysebességű hírközléstől, a média csatornáitól sápadásig behálózott világunkban az óceán mélyétől a hálószoba titkokig minden kiderül. A felbérelt vagy önkéntes megfigyelők kíváncsi szemétől, a kandi kamerák rejtett optikáitól, a szakosodott hírügynökségek mindent kiveséző kommentátorainak okfejtéseitől, akár meztelennek is érezhetjük magunkat. És vajon ki miért és honnan figyel? Milyen látószögből? Mert egy ölelő mozdulat bizonyos helyzetekből öklelésnek is látszódhatik és fordítva is igaz. A magyar nép történelmi múltja már sosem lesz felderíthető, mert kevés korabeli híradás, krónika ejt szót róla. A jelen és a közelmúlt ellenben azért zavaros, mert túl sok és sokféle - egymásnak ellentmondó - "krónika" születik, íródik naponta. És nem tudni, melyik a hiteles. Nagyon igaz ez ma, amikor nincsen egyetlen független sajtóügynökség, amely pártatlan lenne. Pénzcsörgésre táncolnak a médiaügynökök. Nem a főszerkesztők, hanem a médiabirodalmak mecénásai, a kiadók fenntartói, pénzemberei diktálnak. Ennek a könyvnek a szerzője nem újságíró. Nem politikus. Még azt sem mondhatjuk el róla feltétlenül, hogy "sajtópartizán". Az évek során megjelent újságcikkei, okfejtései nem mentesek az egyéni, szubjektív láttatástól - ami szerintem érték. Nem csak arról számol be, hogy mi van, mi történt, hanem, hogy miként kellene legyen és mi történhet, ha... A magánember véleménye - ha megmarad - az idő, a történelmi múlt kihűlt lávájának fosszíliája, lenyomata. Az igazság - amiről beszámol - a saját igazsága mindenekelőtt. De kiderülhet, hogy ez az igazság többünké is. Hát így olvassák ezt a könyvet. Mert mindenkinek kellene írnia egy könyvet, hogy kiderüljön: a történelem a miénk kellene legyen. De nem az. A legkegyetlenebb diktátorok köré is őket megőrző - mindegy, hogy milyen felhangokkal - legendák szövődnek. És ők erre vágynak. Míg a becsületes köznapi ember - aki által ez megvalósul - úgy tűnik el, mint egy földre csöppent olajfolt. Ne hagyjuk. Ne azért éljünk le egy életet, mert születtünk. A holnap legendáit - történelmét - ne a pénzcsörgéstől hangos médiabirodalmak, médiacézárok diktálják - hanem mi, egyszerű - és ez is csak egy profán jelző - emberek írjuk. Megmaradni a legszebb lázadás. De nem mindegy, hogy hogyan.