A bizalmatlanság hálójában [antikvár]

Muraközy László A bizalmatlanságok rendszere „Fortélyos félelem igazgat minket s nem csalóka remény" Multunk mind össze van torlódva / 5 mint szorongó kivándorlókra, ránk is úgy vár az új világ Retteg a szegénytől a gazdag/ s a gazdagtól fél a szegény. Fortélyos félelem igazgat/ minket snem csalóka remény. József Attila: Hazám Az elmúlt években, sőt, lassan több mint egy évtizede, egyre erősebb és egyre kiterjedtebb az az érzésünk, hogy nem jó irányba mennek a dolgok Magyarországon. És ez nemcsak gazdasági téren vált érzékelhetővé, hanem az élet egyre szélesebb területein, a társadalom különböző rétegeiben és vetületeiben. Először mindenki a maga életterében, szakmai területén, közösségi és magánéletében figyelt fel erre vagy arra a nem tetsző jelenségre. Majd ezek a jelek, érzések szaporodtak, kiterjedtebbé váltak, és kezdtek összekapcsolódni az egyes részterületeken és azok szereplőinek a fejében és eszmecseréiben. Később már a részterületek helyi hiányérzetei, diagnózisai is több szálon összekapcsolódtak, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem egyedi, véletlenszerű problémák halmazával állunk szemben. Ezek napjainkra gazdasági, társadalmi, jogi, politikai mozzanatok együttesévé összekapcsolódva és összerendeződve, rendszerszintű gondokat jeleznek. Ebben a helyzetben született meg a TÁRKI gazdasági kultúra kutatása, A gazdasági felemelkedés társadalmi-kulturális feltételei címmel (TÁRKI, 2009), amely rámutatott, hogy a magyar társadalom értékés normazavaros állapotban van, bizalmatlan, államfüggő, kevéssé kezdeményező, nem fogadja el a piacgazdaságban szükségszerűen fellépő egyenlőtlenségeket sem, és felemásan viszonyul a romboló