A kommunizmus és a magyar társadalom [antikvár]

Előszó egy pre-posztumusz életműsorozathozEz a munka egy szerző és egy kiadó találkozásából született egy közelgő évforduló alkalmából, de még sokkal inkább egy nemzeti sorsforduló hatása - úgy is mondhatnók: nyomása - alatt. A szerző egy matuzsálemi korba lépett, Párizs és Budapest között élő politikai esszéíró, aki tavaly decemberben érte el életének nyolcvanötödik, jelenkortörténet-elemzői munkásságának pedig (nagyjából) ötvenedik évfordulóját. A kiadó, akinek működési sugara ma már három nyelvterületre terjed ki, nem szorul bemutatásra. A nemzeti sorsforduló", amelyet e sorok írója e találkozás egyik nyomós okának tekint, a kétezres éveknek az a fejleménye, melynek következményeként kérdésessé vált az 1989-ben született III. Magyar Köztársaság jövője, illetve Magyarország beilleszkedése a II. világháború után kialakult Európa szabadságelvű intézményrendszerébe. A szerző szellemi és életútját ez a fejlemény azért érinti olyan érzékenyen, mert annak a nemzetnek a sorsáról van szó, amelyet mindig - még az 1944-es vészkorszak üldöztetéséből épp csak megmenekülve, majd néhány évig tartó álforradalmi tévelygései során, végül lázadóként külföldre szorulva is - élete és munkássága voltaképpeni tétjének tekintett. Az ötvenes évek közepétől kezdve, de különösen párizsi emigrációja évtizedeiben mindent újratanulva és újragondolva, a szabadságelvű demokrácia híveként próbálta. segíteni egy tisztább önismeretre és nagyobb társadalmi öntudatra támaszkodó új magyar köztársaság létrehozását. Ugyanebben a szellemben figyelte és kommentálta az 1989 után létrejött intézmények működését, valamint azokat a belső - politikai, ideológiai és társadalmi csoportok közti - harcokat, amelyek előbb az ország európai integrációjához, aztán annak fokozatos kiüresedéséhez vezettek.