A magyar értelmiség történetéhez III. [antikvár]

E bevezető irás cimével egy problémát kívánunk kijelölni: azt a problémakört, ami körül, a két háború közt az értelmiség szerepével foglalkozó irások keringenek. A 30-as évek végén egy fiatal publicista - visszatekintve "a gentry virágkorára", azaz a századvégre - igy jellemzi a két kategóriát: "...akkor határozottabban meg lehetett vonni a határvonalat középosztály és értelmiség között. A gentry volt a középosztály a szónak modern politikai értelmében: a közvélemény kialakitója, a nemzettudat hordozója, a különválasztott törvényhozó, biráskodó és végrehajtó hatalomnak részint birtokosa, részint közege. Rajtuk kivül állt részint az elutasitottak gőgjének, részint a törtetők dörgölőzésérek állapotában az értelmiség: orvosok, tanárok, nem-nemes származású ügyvédek, magántisztviselők és a kamasz kapitalizmus teremtette sok kisebb-nagyobb egzisztencia. Egyszóval: az értelmiség. A kereskedők és az iparosok - más nemzetek középosztálya - még ilyen második sorban sem tartozott nálunk a középosztályba." /Boldizsár Iván: Középosztály és "úriember", Korunk Szava, VIII. évf. 24. sz. 730.1./. Ilyen határozottá persze csak a hagyomány tette a megkülönböztetést. A határvonalak persze tényleg elmosódottabbakká váltak, ahogy a gazdasági, társadalmi és politikai válság nyomán az ideológiai életben is megindult egy átrendeződés, de a megkülönböztetés a múltban sem volt tiszta.