A magyar értelmiség veszteségei az 1940-es években [antikvár]

A magyar zsidóság második világháborús veszteségét általában közel hatszázezerre becsülik, s ez körülbelül 10 %-a az európai zsidóság holocaustjának. Akármilyen megdöbbentő ez az emberveszteség, egész feneketlen mélységben mégsem tükrözi a nácik zsidóellenes háborúját. Az emberéletek százezreinek kioltásán és az egykor viruló és jómódú zsidó közösségek elpusztításán túl ugyanis a nácik és magyarországi segítőtársaik komoly veszteséget okoztak a gazdag magyar művészetnek, kultúrának és tudománynak is. A pusztítás folyamatát történelmileg vissza lehet vezetni egészen az első világháború végéig, amióta antiszemita rendelkezéseket vezettek be. Az 1920-as numerus clausus törvény és más, a Horthy-korszakban született számos "törvényes" lépés készítette elő a talajt az 1944. március 19-i német megszállást közvetlenül követően elfogadott drákói rendelkezések számára. Még az SS-t is meglepte, hogy milyen gyorsan és mohón vezette be az egyre keményebb zsidóellenes intézkedéseket a Horthy által kinevezett Sztójay Döme-féle quisling-kormány. az államhatalom rendelkezésükre álló eszközeivel a náciknak és magyar segítőtársaiknak sikerült Magyarországot (Budapest kivételével) négy hónapnál rövidebb idő alatt "Judenrein"-né tenni. Ennek az eredménynek az egész nácik uralta Európában sehol sem volt párja.