A szociális szolgáltatások helyzete Magyarországon 2001-2005 [antikvár]

Légy üdvözölve, kedves Olvasó! Négy év munkáját tartod a kezedben. A Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet megalakulását követően közel egy évvel alakult meg a Szociálpolitikai Főosztály Kutató-Elemzö Csoportja, kezdetben egyetlen munkatárssal. A későbbiekben jellemzően háromnégy - személyében részben változó - szociológus és egy adatrögzítő jelentette a csoportot. A Kutató-Elemzö Csoport életre hívását elsősorban az a meggyőződésünk indokolta, hogy Magyarország közelgő csatlakozása az Európai Unióhoz végképp elodázhatatlanná teszi a tervezést a szociálpolitikában, a szociális szolgáltatások körében is. Tisztában voltunk azzal is, hogy sajnálatosan hiányoznak azok a helyzetfeltáró tevékenységek és dokumentumok, amelyek nélkül lehetetlen a tervezés. Úgy döntöttünk, hogy nem várunk megbízásra, hanem felvállalva a magunkénak érzett felelősséget, létrehozunk egy kis manufaktúrát a helyzetfeltáró munka megkezdésére. Manufaktúrának azért nevezzük a csoportot, mert a feladathoz képest kis létszámú volt, és tapasztalatlan, fiatal szakemberekből állt, akik pénz és jogosítványok nélkül végezték ezt a munkát. A pénz hiánya természetesen eszközeinket is meghatározta, így voltaképpen kényszerű döntés volt a részünkről az úgynevezett önkitöltős kérdőíves módszer választása - vagyis az a megoldás, hogy összeállítunk egy kérdőívet, azt elküldjük az intézményekbe, majd a visszaérkezett adatokat elemezzük. (Ezt a szerény módszert két alkalommal volt módunk némiképpen meghaladni; egyszer a pszichiátriai betegek intézményeinek felmérésénél, ahol lehetőségünk volt intézménylátogatásra és interjú készítésére is; máskor pedig a szenvedélybetegeket ellátó intézmények vizsgálatánál, ahol a Hajléktalanokért Közalapítvány velünk való együttműködése és az őket ebben támogató ICSSZEM-pályázat lehetővé tette számunkra, hogy az intézményekben ellátott emberekre vonatkozóan is információkat gyüjthessünk.) Munkánk során arra is törekedtünk, hogy a szolgáltatások mérésére alkalmas indikátorokat határozzunk meg és alkalmazzunk, hiszen ez a tervezésnek, az értékelésnek és a fejlesztésnek egyaránt alapfeltétele. Tanulmányaink szigorúan leíró jellegűek, a feltárt tényeket és összefüggéseket sohasem minősítettük. Egyfelől célunk ugyanis a helyzet feltárása volt, nem pedig minősítése, másfelöl pedig a látszatát is el akartuk kerülni annak, hogy a különböző ellátási területek szakértőiként tetszelegjünk. A munka