A szociális szolgáltatások modernizációja [antikvár]

AZ AKTIVIZÁLÓ, ESELYTEREMTO ALLAM SZOCIÁLIS MUNKÁRA VONATKOZÓ KÖVETKEZMÉNYEr PATAKI ÉVA Bevezetés Az alábbiakban az aktivizáló, esélyteremtő állam ideájának megvalósulásával összefüggő szakmai következményeket tekintem át, azokat a kérdéseket és válaszokat, amelyek a szociális munka területén születtek ezzel kapcsolatban. Az elmúlt időszakban - főképp a munkanélküliség és a segélyezés összefüggésében - egyre nagyobb hangsúlyt kapott az aktivizálás, a munkára motiválás és ösztönzés kérdése. A kormány úgy nagyjából két évvel ezelőtt a szociálpolitika területén is meghirdette a szociális ellátások és szolgáltatások reformját, majd az „Út a munkához" koncepcióval, illetve a Szociális törtvény 2008. évi módosításával kifejezte abbéli szándékát, hogy a nagyarányú tartós munkanélküliség kezelését az eddigiekhez képest más elvekre és gyakorlatra kívánja építeni. A nyilvánosságra hozott kormányzati elképzelések közéleti és szakmai viták sorát eredményezték. A közvéleményben általános támogatást kapott, hogy a segélyek helyett az államnak munkát kell biztosítania. Ezt az álláspontot főképp arra a vélekedésre alapozta, hogy sokan, akik segélyből élnek, dolgozhatnának, ha akarnának. Érthető okból a szociálpolitikával és szociális munkával foglalkozó szakemberek sokkal árnyaltabban látták a történéseket, és mind a célok, mind a megvalósítás tekintetében különféle kételyeket fogalmaztak meg. A kritikák egy része a tartósan munkanélküli és rendszeres szociális segélyekben részesülő emberekkel kapcsolatos előítéletes, sértő szemléletre és javaslatokra vonatkozott, másik része a minimális szociális biztonsághoz való jog korlátozását, a különféle kötelezések, szankciók kiterjesztését kifogásolta, harmadik része a bevezetésre szánt intézkedések gyakorlati kivitelezhetőségét, eredményességét kérdőjelezte meg. E mellett szakmai A tanulmány eredetileg és teljes terjedelemben a Kapocs folyóirat 2008/39. évzáró számában jelent meg.