A válság éveiből [antikvár]

Ajánlás _ r; [ ;_________ a Minden valamirevaló író eljut oda* vagy éleiében vagy halála után> /?0LV elszórt írásait9 cikkeit, tanulmányait összegyűjtik. Én olyan szerencsés vagyok, hogy a kiadó jóvoltából magam válogathatom össze% hogy mit tar tok könyvbe valónak. Bevallom azonban9 hogy míg egy* felől csábít az a gondolat, hogy hadd láthassa a mai olvasó is gondolkozásom és emberi fejlődésem útját9 másfelől szégyenkeznem kell kifejezésbeli, főleg nyelvi gyarlóságaim miatt, És szégyenkeznem kell amiatt is, hogy ezekben az írásokban —- különösen a régebbiekben — összekeveredik az irodalom a tudománnyal és a politikával és bizony néha a tudós üti az írót5 máskor az író a tudóst\ de a politikus aztán a legtöbbször üti mind a kettőt• Nem baj, hadd üssék egymást\ „Ügy szép az élet, ha zajlik*' ~ mondja a mi népünk .« érc hozzáteszem: úgy az igazi. megírtam 9 azt már úgysem tagadhatom le: jobb hát, ha én magam adom az emberek kezébe: itt van9 lássátok küzdelmeim, viaskodásaim emlékét9 a könyvet, amely rideg, nyers, harcos és karcos, mint az a nép, amely az írót szülte $ mint az az élet„ amelyben eddig éltünk, De azért ne ijedjen meg az olvasó: ezeket az írásokat nem tartom e sem avasnak, sem értéktelennek. Legfeljebb9 hogy ma másképpen írnám meg őket» Nem biztos/hogy jobban9 csak éppen másképen9 Ennyit kellett róluk mondani, Balmazújváros, 1945 őszén, Utóirat m ajánláshoz: 'Az előbbi ajánlást 1943-ban írtam, de a cenzúra akkor a könyvemet nem engedélyezte9 hiába próbáltam simítgatni rajta. Aztán abbahagytam: várván a jobb időkre. Ezek a jobb idők a könyvre elérkeztek, de hogy a magyar népre is elérkeztek-e, ez tőle függ- Örülnék, ha ezzel a könyv* re! is segíthetnék neki. Buda pest, 1945 szeptember* Veres Péter