Dokumentumok a magyar nőmozgalom történetéből [antikvár]

BEVEZETŐA második világliáború következményei minden szempontból új feltételeket teremtettek a magyarországi nőmozgalom számára. A régi hatalmi rendszer szétesése, az új, demokratikus berendezkedés kiépítésének megkezdése alapvetően megváltoztatta a belpolitikai helyzetet. A háborús pusztítások: a nemzeti vagyon közel 40%-ának elvesztése, a gazdasági élet, a közellátás, a közlekedés, a hírközlés megbénulása, a normális életviszonyok felborulása, a holokauszt, a koncentrációs táborok és a hadszínterek emberveszteségei, a hadifogolytáborokba hurcolt közel 900 000 férfi távolléte, a rengeteg csonka család, a kallódó gyermekek, a demokratikus vezetés követelményei óriási feladatok elé állították a magyar nőtársadalmat, a nömozgalmat is.Hazánkban a polgári nőmozgalom gyökerei a XIX. század végére, a nőmunkásmozgalomé a századfordulóra njailnak vissza. A két világháború közötti időszak nőmozgalmának kereteit, mozgásterét alapvetően behatárolta az 1919-es tanácsköztársaság megdöntése után kiEilakított konzervatív ellenforradalmi társadalmi rendszer. A keresztény-nemzeti kurzus ideológiai támadást indított a liberalizmus egyik válfajának tekintett feminizmus ellen is. Az. 1918-1919-ben elért vívmányokhoz képest gyakorlatilag visszalépés történt a női egyenjogúság terén: szűkítették a nők választójogát, korlátozták iskoláztatási lehetőségeiket, elzártak egyes hivatásokat előlük. A konzervatív polgári nőegyesületeket tömörítő Magyarországi Nő-egyesületek Szövetségének meghatározó szervezete, a Magyar Asz-szonyok Nemzeti Szövetsége (MANSZ) politikai tevékenységével kifejezetten a fennálló hatalmi rendszert szolgálta, a sok egyéb kisebb szervezet legtöbbje alapvetően karitatív munkát végzett. A nagy hagyományú Feministák Egyesülete korábbi liberális, demokratikus működése miatt üldöztetésnek volt kitéve, s ha nem is szúnt meg, elszigetelődött.A munkásmozgalmon belüli nőszervezkedés 1919 után a hatósági represszió következtében visszaesett, s az 1920-as évek máso-