Emberi erőforrások és modernizációs stratégiák [antikvár]

E könyv témája az emberi erőforrások és az emberitőke-beruházások társadalmi viszonyainak a második világháborútól napjainkig terjedő története. Érdeklődésünk előterében természetesen a magyar társadalom történelme állt, hiszen az örökségnek, a szocializmus" hagyatékának számbavétele még akkor is szakmai és morális kötelezettsége egy magyar kutatónak, ha se szeri, se száma az elmúlt éveket bemutatni igyekvő pamfleteknek és memoároknak. A hagyatéki leltár jókora listára rúg, s ennek oka a tudomány felhalmozott adóssága éppúgy, mint az élet és a társadalom végtelen problémahalmaza. Az elemzési lehetőségek köréből szándékosan választottuk ki az emberi erőforrások és az emberi tőke témakörét. Hipotézisünk szerint ugyanis a szocializmus legnagyobb deficitje éppen e területeken halmozódott fel, s e negatív" örökség súlya oly nagy, hogy még a jelenleg nagy kínnal-keservvel, emberi tragédiákkal terhesen folyó társadalmi átalakulás sikerét is megakadályozhatja. Negyvenöt év nemcsak egy ember, hanem egy társadalom életében is hosszú idő. A negyvenöt évvel ezelőtt felépített gyárak mára korszerűtlenné váltak, a termelési technológiák elavultak, a munkások és mérnökök tudása megkopott. Negyvenöt év alatt értékek keletkeztek és pus2rtultak el, gondolatok uralkodtak, majd elhalványodtak, s a tegnap még hősies szavak és tettek mára szánalmassá váltak. A társadalom története a gyors változások, megújulások mellett azonban a változatlanság, a felhalmozások történelme is. Az elavult gyárak gépei és munkásai - akarjuk vagy sem - alkotórészei a mai gazdaságnak, a jelszavakra az emberek emlékeznek, a szavak és tettek visszafordíthatatlanul megváltoztatták addig öröknek hitt világunkat. Felhalmozni azonban nemcsak pénzt, tőkét, tudást lehet, hanem hiányt is. A felhalmozás magyarországi története ezért a hiány szaporodásával, a szükségletek és lehetőségek közötti szakadék kiszélesedésével járt együtt. A történelmi idő, a negatív és pozitív akkumuláció időfolyama különösen fontos tényező az emberi tőke és az emberi erőforrások területein. A probléma a magyar társadalomtudományban a hetvenes évektől él. Ebben az időpontban figyelt fel ugyanis néhány szerző az ún. gesztációs periódus" problémájára, amikor a képzés, szakoktatás hosszabb távon érvényesülő folyamatait vizsgálta. Amint e könyvben bemutatjuk, az emberitőke-képződés és az emberi erőforrások fejlesztése eseteiben a siker kikovácsolásához évtizedek kellenek, nemritkán egy emberöltő. Mai deficitünk keletkezése ezért a társadalom történetének korábbi periódusaiban keresendő; ott, ahol irracionális döntések határozták meg a követendő oktatási, egészségügyi, gazdasági politikákat.