Emberi viszonyok [antikvár]

Cseh-Szombathy László a magyarországi demográfiai-szociológiai kutatások egyik úttörő művelője. 1946-ban jegyezte el magát az akkor meginduló, újraéledő tudománnyal: Szalai Sándor tanítványa lett a Pázmány Péter Tudományegyetemen akkor megalakuló Társadalomtudományi Intézetében. 1949-ig dolgozott, tanult itt, amikor a szociológia felszámolása miatt az általános iskolai tanári pályára húzódott vissza. Előbb mint általános iskolai, majd mint középiskolai tanár kereste kenyerét, s közben - elsősorban a Szabó Ervin könyvtár segítségével - ismerkedett a demográfiai-szociológiai irodalom Magyarországon fellelhető műveivel. 1958 októberében, a Központi Statisztikai Hivatal alkalmazottja lett, ahol idegen nyelvekben való jártasságát kamatoztatta, s emellett lehetősége nyílt tudományos kutatómunkát is végezni. Első témája az életszínvonal nemzetközi összehasonlítása lett, ezt követte az öngyilkosság magyarországi gyakoriságának, jellegzetességeinek a megfigyelés és az adatok elemzése, majd az öregedés társadalmi következményeinek vizsgálata. Tanulmányai, amelyekben eredményeiről beszámolt, tartalmukkal és módszertani meglapozottságukkal keltettek érdeklődést. Ferge Zsuzsával közösen 1967-ben publikálta az első magyar nyelvű módszertani kézikönyvet. 1965-ben és az azt követő években részt vett a nemzetközi időmérleg vizsgálatokban. E tevékenysége fontos szerepet játszott külföldi tudományos kapcsolataink kialakításában. 1970 és 1974 között a Statisztikai Hivatal újonnan szervezett Társadalomstatisztikai Főosztályának helyettes vezetőjeként dolgozott. A Hivatal, amely addig a viszonylag legjobb lehetőséget biztosított az akkori Magyarországon a demográfiai-szociológiai jellegű kutatások számára, idővel inkább az ilyen munkákat korlátozó munkahellyé vált, s ezért 1975. január 1-jétől az MTA Szociológiai Kutató Intézetének kutatója lett. Ezt megelőzően megszerezte a kandidátusi fokozatot és bekapcsolódott az ELTE szociológiai tanszékének kialakításába.