Ezt akartuk? [antikvár]

Kezdődött 1989-1990-ben azzal - írja Kéri László politológus -, hogy az állampolgárok döntő többsége azt hitte: a Kádár-rendszer összeomlása után magától jobbra fordul minden. A hirtelen jött új politikai elit aktívan segédkezett az illúziók egekbe szöktetéséhez: jogállamiság, tulajdonszabadság, európaiság, kereszténység - és máris utolérjük a Rajna-vidéket. Fél év elteltével aztán lelepleződött csaknem minden, és vissza lehetett volna térni a földre. Ehelyett elkezdtünk kísérletezni a nemzeti önérzet duzzasztásával, a múlt radikális átfestésével és a hamis polarizációk erőltetésével. Az eredmény közismert" (Népszabadság, 1999. november 5.)Az eredmény valóban közismert. Átéltük az összesűrűsödött időt, a rendszerváltás zaklatott tíz évét, a társadalmi jobbraátot, az illúziók szétfoszlását; azt, hogy a rózsaszín álmok helyett/után milyen a kendőzetlen valóság, a remények temetője. Kihúztak alólunk a biztonságot Megismertük a fogyasztói társadalmat, az importált életstílust, a kiszidolozott restaurációt, az igazi létbizonytalanságot és kiszolgáltatottságot A változások sodrában gazdagodtunk megszenvedett felismeréseinkkel.Tudjuk, mit jelent a tőke uralma, a piac mindenhatósága, a privatizáció, a munkanélküliség, a hajléktalanság, a szociális alultápláltság. Tudjuk azt is, hogy kik és hányan vannak az átalakulás nyertesei és vesztesei, kik és hányan élnek kipárnázott anyagi helyzetben, luxuskörülmények között, és a létminimum körül, alatt. Megtapasztaljuk az indokolatlan különbségeket, az esélyek egyenlőtlenségeit, a pénz hatalmát, a közbiztonság félelmetes hiányát, a konzumkultúra térnyerését. Látjuk, mit érnek a választási ígéretek, mire képes az új hatalmi elit, hogyan működik a jogállam, a többpártrendszer, a parlamenti demokrácia, a sajátosan felfogott sajtószabadság. Élvezhetjük" a botránypolitizálás történeteit, bosszankodhatunk a múltátértelmezési törekvéseken.