Katolikus tükör [antikvár]

„Az egyház nem térhet ki a bátor helyzetfölmérés kötelezettsége elől, ami a megfelelő gyógyszerek megtalálásának előfeltétele." II. János Pál pápa: Ecclesia in Európa (46). BEVEZETÉS Európát és - ebben az összefüggésben - az Európai Uniót (EU) is különféle szempontból szemlélhetjük. Martin List politológus négyet említ. Az „Európa mint problémamegoldás" típusú megközelítésnek a történelmi ismeretek tükrében minden bizonnyal megvan a maga jogosultsága: egy, a második világháborúhoz hasonló tragédia csak akkor kerülhető el, ha a háborús ellenfelek, mindenekelőtt Németország és Franciaország szorosan együttműködnek. A nyugat-euró-pai integráció nélkül a kelet-nyugati feszültségben bekövetkezett enyhülés, sőt a keleti tömb feloszlása is elképzelhetetlen. Mégsem utasítható el teljesen az a másik nézőpont sem, amely „Európára, mint problémára" tekint. Ezen álláspont képviselői az Unión belüli konkrét gazdasági, politikai vagy más természetű nehézségekre utalhatnak, legyenek azok nemzeti, vagy összeurópai természetűek. Egy harmadik szempontból Európa „feladat, amelynek az egyes államokon belül és az egyes államok között úgy kell megvalósítani az egységet, hogy mégsem egységesít mindent". „Multikulturális társadalom", valamint „különféle etnikumokhoz tartozó népességcsoportok együttélése" képezik az ideülő kulcsszavakat. A negyedik megközelítés a jog és hatalom viszonyára irányul. Eszerint az európai „politikai fejlődést, közelebbről a hatalom megzabolázását, a politikai hatalom megosztása és a jog uralma" jellemzi.1 Már e négyféle szemléletmód világossá teszi, hogy Európáról nem lehetséges egysíkú, leegyszerűsítő módon szólni, mintha egyértelműen 1 List, 11-15.