"Mindannyian naivak voltunk..." [antikvár]

Miután megtisztelő felkérést kaptam a Savaria University Presstől, hogy válogassam kötetbe az elmúlt években írt úgynevezett "nagyinterjúimat", meglehetősen zavarba estem: mégis mi legyen a kiválasztás fő "vezérfonala"? Hiszen - érzésem szerint - az a mintegy harminc beszélgetés, amit 1990 és '94 között politikusokkal, történészekkel, szociológusokkal, vállalkozókkal és a civil szféra reprezentánsaival folytathattam a Mozgó Világ, a Kritika, a Társadalmi szemle hasábjain a megszólalók személyisége és mondanivalója révén mind alkalmas lenne arra, hogy túllépjen a folyóiratléten. Úgy véltem - nagy szerencsémre - sikerült a korszak tanúit, a változások előkészítőit, a történelem alakítóit rábírnom arra: némileg szubjektív, ám annál őszintébb szóval beszéljenek rendszerváltó társadalmi törekvéseikről, s a szűkebb-tágabb régiónkban napjainkban ehhez kapcsolható örömökről, bánatokról, csalódásokról és új bizakodásról. Mindarról, amit a legtömörebben úgy szoktunk nevezni: demokrácia. Ám be kellett látnom: harminc ilyen párbeszéd - legyenek bármennyire is érdekesek a meginterjúvoltak, s szóljon üzenetük "túl az óperencián" (de legalább a "fejlett Nyugat" érzékelési küszöbén) - túlsúlyos. Tehát választani kellett.