Német polgárság magyar földön [antikvár]

Bevezetés. Nem a magyarországi német polgárság politikai történetéről vagy kulturális fejlődéséről lesz szó ebben a kis könyvben. A magyarsággal egy hazában élő német polgárság útját attól fogva próbáljuk bejárni, mikor ez a polgárság lassanként népi különvalóságának tudatára ébred és ennek következményeként állást kell foglalnia a magyarsághoz való viszonyában is. Merre fordul a német polgárság útja? Egyesül-e a magyarság útjával, keresztezi-e azt, vagy irányt keresve, hol erre, hol arra tekintve vetődik-e tovább? - ezekre a kérdésekre szeretnénk megfelelni. Német polgárságról beszélünk, s ez talán magyarázatra szorul. A mai olvasó a «polgár» szót hallva könnyen gondol falusi meg kisvárosi korcsmák tarka abrosszal terített asztalainál iddogáló alakokra vagy valamelyik pesti demokrata-kör tagjaira. Mi polgárságon nyugateurópai értelemben vett városi lakosságot értünk, olyan önálló kereskedő, iparos, fekvőséggel bíró, főképp pedig hivatalnoki és értelmiségi réteget, mely statisztikusaink megállapítása szerint a mult század közepéig jórészt németajkú volt, szemben a többségében őstermelő színmagyar városi lakosokkal. A régi Pest-Buda, Pozsony, Sopron, a szepesi városok, Temesvár és a kisebb bánáti városok - földrajzilag nagyjából így rögzíthetnők meg a területet, melynek német származású lakóit vizsgálat alá vesszük.