Bővebb ismertető
Tíz tanulmányt foglaltam ebben a kötetben össze és tisztelettel átnyújtom a magyar szociális munkásságnak. Úgy érzem, hogy húszéves főiskolai tanári gyakorlatom, több mint harminc éves kutatói és tanulmányírói praxisom a magyar szociológia és az utolsó tíz évben a magyarországi szociális munka aggódó figyelőjeként és kísérőjeként feljogosítanak arra, hogy egy-két gondolatot tanulmány formájában közöljek az olvasóval. Esztergomban, majd 1956 után Bécsben tanultam teológiát, a svájci Fribourgban és a belgiumi Lővenben szociológiai tanulmányokat folytattam és itt is doktoráltam. A lőveni egyetem Közép-európai Intézetében voltam évekig asszisztens. 1972-ben kezdtem el a szociális munkával elméletileg és gyakorlatilag foglalkozni. Ebben az évben alakultak meg a Német Szövetségi Köztársaságban a szociális szakfőiskolák, ahol a szociálpedagógusok és a szociális munkások képzése folyik. Először a düsseldorfi állami szakfőiskola szociális munkás-képző részlegén voltam szociológia-professzor, 1985-ben az Észak-Rajna Wesztfáliai Katolikus Szakfőiskola acheni részlegéhez kerültem. Szociológia-oktatásom az általános szociológiára, a család, az ifjúság és deviancia szociológiájára terjed ki. Ezenkívül az empirikus társadalomkutatás módszereit is tanítom. Az utóbbi években előszeretettel foglalkozom a szociológiai rendszerelmélettel és annak alkalmazási lehetőségeivel a szociális munkában. A szociális szakfőiskolák megalakulásának pillanatától figyeltem a szakma fejlődését, mint szociológus - először Németországban, majd a nyolcvanas évek közepétől Magyarországon is. A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolához először 1989-ben találtam kapcsolatot. Akkor két hétig tanulmányoztam a szociológia szervezői tanszék munkáját és sok kedves kollégát megismertem. 1993-ban és 1994-ben az esztergomi Vitéz János Római Katolikus Tanárképző Főiskola neveléstudományi szakán alakuló szociálpedagógus-képzést kísértem, mint tanácsadó és mint egy családszociológiai intenzív-szeminárium docense.