Bővebb ismertető
Részlet:
Miszlivetz Ferenc
A Hankiss-jelenség
Hankiss Elemér a magyar társadalomtudomány és közélet legsokoldalúbb és egyben legszínesebb egyénisége. Gondolatainak, munkáinak megtermékenyítő, jótékonyan provokatív hatása számos tudományterületen érzékelhető.
Irodalomtudomány, szociológia, politíkatudomány, kulmrális tanulmányok, esztétika, filozófia, filozófiai antropológia, vallástudományok; kapásból nyolc terület, ahol visszavonhatatianul jelen van. Mindez felszínesség nélkül lehetetlen - mondhatják erre sokan. Lehet, de micsoda felszín, mekkora felület ez - vághatnánk vissza egy bon mot-val. Csakhogy Hankiss Elemér nem felszínes — sem kutatóként, sem közéleti szereplőként. Mert valójában ez a sok (a játék kedvéért 8) Hankiss valójában leginkább szociológusnak tekinti magát az értékszociológia, a politikai szociológia forrásvidékeiről. Innen indul új és új felfedezőútra a többi „diszciph'na" irányában, az emberi lét és az irodalmi műalkotás megfejtheteden rejtélyeinek és megfejthető összefíiggése-inek feltérképezésére.
Átsiklik a diszciph'nák féltve őrzött határain, elfogadja szempontrendszerüket, „belülre költözik", hogy azután több éves kimerítő és részletes adatgyűjtés, irodalom-feldolgozás és elméletalkotás után egy monográfiát útjára bocsátva újabb felfedező hadjáratra induljon. Hankiss ezzel az attitűddel új mdományos viselkedésmintát teremtett, akár szándékában állt, akár nem: műveli, ahelyett, hogy hirdetné a diszciplínák közötti átjárást (nem nagyon emlékszem, hogy hallottam volna a multi- és interdiszciplinaritásról értekezni).
Eközben volt rá ideje és képessége, hogy iskolát teremtsen, műhelyt, vagy inkább műhelyeket teremtsen, vagy éppen aktív részese legyen szellemi műhelyeknek. Az első értékszociológiai műhely a '70-es évek közepétől a '90-es évek elejéig működött, hogy a rövid TV-elnöki intermezzo után kövesse azt a második, immár kultúrakutatással és Európa-tanulmányokkal kiegészítve. Rendszeres résztvevője a Korridor csoport, a Gallup Magyarország, majd később a Gallup Europe rendezvényeinek, egyik alapítója a Budapest Klubnak,
Lengyel László (Budapest, 1950. november 22. – ) jogász, közgazdász, publicista, politológus, az ELTE docense. Szülei: Kovács Ágnes néprajzkutató és Lengyel Dénes író, Szentimrei Jenő író unokája, Benedek Elek író dédunokája.
1974-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) jogi karán (ÁJK).
1984-ben a közgazdaság-tudomány kandidátusa lett.
1976-tól a Pénzügykutatási Intézet tudományos munkatársa, 1987-től a Pénzügykutató Rt. tudományos igazgatója, 1990-től elnök-vezérigazgatója.
1987-ben részt vett a „Fordulat és reform” című tanulmánykötet összeállításában.
1988. április 9-én a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) kizárta tagjai közül Bihari Mihállyal, Bíró Zoltánnal és Király Zoltánnal együtt.
Alapító szerkesztője a 2000 folyóiratnak, majd 1989–1999 között szerkesztője.
1990-től az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetének docense. Oktatási témája a magyar kormányok, fő kutatási területei közé pedig a magyar politikai rendszer, a Kádár-korszak, illetve a rendszerváltozás problémaköre tartozik.
1992–2005 között tagja a Politikatudományi Szemle szerkesztőbizottságának.
A Magyar Politikatudományi Társaság tagja.
1998. január 6. és 2010. december 19. között az Magyar Távirati Iroda (MTI) felügyelőbizottsági tagja