Támogatott élet [antikvár]

Előszó Kedves Olvasó! Egy hiánypótló tanulmánykötetet tart a kezében, amely a támogatott lakhatás szociális szolgáltatást mutatja be annak minden aspektusából. A támogatott lakhatás kifejezésről mindenkinek más-más jut eszébe elsőre: nagylétszámú intézmények kiváltása, önálló életvitel, önrendelkező élet, személyközpontú, szükséglet alapú szolgáltatásnyújtás, társadalmi befogadás, közösségi alapú szolgáltatás és még hosszan folytathatnám a felsorolást, amit az egyes tanulmányok meg is tesznek. A kötet szerzői minden létező megközelítésből megvizsgálják a támogatott lakhatást, annak szabályozását és gyakorlatát. A tanulmányok betekintést nyújtanak az elmúlt tíz év szabályozásába, annak hátterébe, az egyáltalán nem elhanyagolható finanszírozási szabályozás változásaiba, valamint a külföldi irányzatokba és elméletekbe, kitérve a magyar irány nemzetközi kritikáira is. Olvashatunk a cselekvőképesség és a támogatott döntéshozatal kérdéséről, valamint a fogyatékos emberek önrendelkezését támogató szolgáltatásokról is. A kötet egyedülálló voltát azonban mégiscsak az adja, hogy számos tanulmány a támogatott lakhatás gyakorlati működésébe enged bepillantást. Olyan, gyakorlati oldalról csak szűk körben ismert szolgáltatások bemutatása kapott helyet a kötetben, mint a szenvedélybetegek és a pszichiátriai betegek támogatott lakhatása. A szenvedélybeteg célcsoport esetében megismerhetjük a támogatott lakhatás szolgáltatás „specialitását", többlettartalmát, hiszen a szenvedélybetegek esetében más a cél: a felépülés érdekében tevékenykednek, és a cél a társadalomba való visszailleszkedés, munkavállalás és önálló lakhatás megteremtése. Pályám során megtanultam, hogy az egy dolog, hogy mi szerepel a jogszabályban, ettől még nem biztos, hogy az a végrehajtás során, a gyakorlatban is úgy van. Különösen igaz lehet ez egy új szemléletű szolgáltatás esetén, amikor egy több évtizedes szemlélet és annak gyakorlata helyébe alapjaiban