Társadalmi esélyek egyenlősége [antikvár]

Köszöntő Kedves Olvasó! Nagy örömmel ajánlom figyelmébe ezt a kiadványt, amely az elmúlt hónapok hosszú előkészítő munkájának eredményeként készült el. Nem vállalkozhattunk többre, mint a jelenlegi, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium szervezeti egységeként működő Esélyegyenlőségi Szakállamtitkárság, illetve jogelődei által végzett tevékenység bemutatása; igyekeztünk azonban ezt úgy megtenni, hogy az Olvasó minden fontosabb törekvésünkről világos és rendszerezett képet kapjon e könyvben és a hivatkozások segítségével lehetőséget arra, hogy egy-egy területet mélyebben is megismerjen. Könyvünk fő erényének tablójellegét tartom, még akkor is, ha ennek árnyoldala is van: nem térhetünk ki mindenre, de megkísérelhetjük felvillantani a kapcsolódásokat, ezáltal átfogó képet adva elmúlt évekbeli munkánkról. Amikor először vettem kezembe az egyes területek szakemberei által összeállított terjedelmes anyagokat, számomra is érdekes volt, hogy ezek az írások minőségileg más képet adnak elmúlt évekbeli munkánkról, mint ami a hétköznapok eseményeiből, sikereiből, esetleg küzdelmeiből kirajzolódik. Egyszerre éreztem át, hogy mennyi mindent tettünk, mit értünk el, és persze azt is, hogy hány zsákutca terhelte ezt az utat, mennyi falba ütközünk munkánk során. Érdekes, tanulságos ez az összkép, és úgy gondolom, mindenképpen szükséges, hogy a napi eseményeken felülemelkedve, távlataiban tekintsük át az elmúlt évek esélyegyenlőségi politikáját. Az esélyegyenlőségi terület vezetését évek óta ellátó szakpolitikusként elengedhetetlenül szükséges számomra, hogy lássam azokat az összefüggéseket, távlati célokat, amelyek egy ilyen áttekintésből adódnak és erőt merítsek az eredményekből a napi küzdelmek megvívásához. Számomra is tanulságos volt az, hogy egy időre nem a mindennapi munka szemszögéből tekintettem az ezen a területen folyó kormányzati tevékenységre. Ezért gondolom azt, hogy azoknak, akik távolabbról, vagy más módon vesznek részt a magyarországi esélyegyenlőségi törekvések megvalósításában, vagy esetleg nem formálják, hanem szemlélik az ezen a téren zajló eseményeket, még inkább hasznos lehet az, ha egy ideig hajlandóak a megszokottól eltérő kontextusban vizsgálni a témát. Azok az események, hírek, amelyek nap mint nap nyilvánosságra kerülnek a sajtóban, nagyon komoly gondokra világítanak rá, amelyek jelentőségét nem szeretném megkérdőjelezni. Ám úgy vélem,