XXX [antikvár]

Három évtizeddel ezelőtt, 1963 elején alakult meg a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatócsoportja. Az alapításról az Akadémia elnöksége hozott határozatot, a tényleges döntés azonban az MSZMP központjában született és minden tekintetben hasonlított azokra a fordulatokra, amelyek ennek a pártnak politikájában a legtermészetesebb módon követték egymást. Tizenöt éven át dogma volt, hogy, ,a szociológiai a burzsoá tudomány trójai falova'! Most egyszerre elismerték a szociológia létjogosultságát, természetesen azzal a feltétellel, hogy nem burzsoá, hanem marxista szociológiának kell lennie. 1962 júliusában létrehozták az MTA Szociológiai Bizottságát. A változás fontosabb változásokhoz kapcsolódott. Magára az elismerésre ugyanakkor került sor, amikor a törvénysértőperekről is határozatot hoztak. Minderre - és a gazdaságpolitikában bekövetkezett változásra - Hruscsov-politikájának újabb fordulata adott lehetőséget. Nevezetes év volt 1963 - nem a szociológia miatt, hanem azért, mert ez volt a nagy amnesztia éve. A Rákosiénál is jóval sötétebb elnyomást ekkor kezdte felváltani az egyezség nélküli alkuvások ideje. Amint a nagy amnesztia is részleges volt, bár ,,széles körű", a szociológia amnesztiája sem lehetett teljes. A három T korát éltük. Polgárjogot a magát marxistának valló támogatott szociológia nyert. A nem hivatalos, tűrt szociológia csak jogok nélkül létezhetett, a rendszer alapjait megkérdőjelező vagy tabukat döntögető tiltott szociológia sehogy sem. Hegedűs András igazgatói kinevezése jelezte, hogy a hivatalos szociológia kutatócsoportját kívánják létrehozni. E számítás azonban nem vált be. A szándék később sem volt más: negyed századon át - a bukásig - a rendszer céljainak megfelelő szociológiát óhajtottak. Az erőfeszítések csak részleges eredményt hoztak. Támogatásra érdemes munkát mindig találtak, de tűrnivalójuk nagyobb bőségben volt; a tiltásnak és elüldözésnek pedig kiváltságos helyévé lett az intézet.