Miért nem bírjuk az ügynököket? [antikvár]

A mintául szolgáló Kis nemzethatározótól mi sem áll távolabb, mint az idegengyűlölet. Új sorozatunk sem akarja megutáltatni egyetlen szakma egyetlen képviselőjét sem. Ellenkezőleg. Az olvasó - reméljük - ez esetben is bírni fogja az adott mesterséget, tudomásul veszi jellegzetességeit, működési mechanizmusait, esetleges fonákságait. És talán elgondolkodik azon, hogy mások ugyanilyen szemüvegen keresztül vizslatják az ő szakmáját is. Ki ne rettegne a kudarctól? Melyikünk mondhatja el magáról, hogy nem érdekli, sikerül-e az, amibe belekezdett? Hogy egyenesen áll-e majd a felhúzott fal? Kijön-e egyben a balkettes, vagy igaza van a konkurenciának, miszerint ideje lenne egy lángvágott beszerezni a fogorvosi rendelőbe? Megérti-e végre ez a félhülye antitalentumokból összeválogatott osztály a matekot, vagy ötödször is el kell magyaráznom nekik? Mindegyikünk retteg valamitől, de az ügynök még az átlagosnál is jobban szorong. Akár bevallja magának, akár nem, minden ügynök retteg a kudarctól. Egy, a közelmúltban végzett felmérés szerint a falun élő, ötdiplomás, 14 éven aluli leányanyák négyötöde nyilatkozott úgy, hogy nem szeretnék, ha a gyereke egy ügynök gyerekével barátkozna. (Ugyanez az arány a nagyvárosokban öthatod, a kutyájukat egyedül sétáltató, felsőfokú végzettséggel rendelkező, társasházban lakó, hitelkártyát használó, és háromnál több tetoválást viselő kényszervállalkozók esetében hatheted.) Egy másik kérdésre válaszolva a hat hektárnál több földet művelő, 23 és 43 év közötti traktorosok 67 százaléka válaszolta azt, hogy nem örülne, ha a szomszédjában ügynök költözne.