Nemzetiség és magyarság [antikvár]

Ungvári Tamás könyvtárából. A gerinc megtört, a könyvtest kettévált.
Nemzetiségpolitika egy nemzetiségeitől javarészt megfosztott országban? Tilkovszky Loránt, e téma egyik legfölkészültebb történész kutatója könyvével bizonyítja, hogy a nemzetiségi kérdés a trianoni béke utáni Magyarország egyik sorskérdése maradt. Igaz, új határainkon belül kevesen voltak a nemzetiségiek, de a velük való bánásmód nagymértékben befolyásolta a határainkon kívül rekedt magyarság sorsát, Az országgyarapító törekvések sikerét, a kapcsolatokat a hitleri Harmadik Birodalommal, azt, hogy sikerül-e a trianoninál kedvezőbb békeszerződést kötnünk a második világháború győzteseivel, és még számtalan kérdést. A háború utáni új, demokratikusabb társadalom felépítésének kísérlete is nemzetiségpolitikai vitáktól volt hangos, hiszen egyes politikai erők még a fasizmussal való leszámolást és a földkérdés demokratikus megoldását is hazánk egyik nemzetiségének rovására képzelték le. Az pedig csak napjaink új nemzetiségpolitikájának kialakítása során mérhető fel, milyen következményei voltak annak, hogy az elmúlt évtizedekben nálunk éppúgy, mint a Szovjetunió befolyása alatt lévő többi "baráti államban", a proletár internacionalizmus leple alá rejtették a nemzetiségi problémákat, a nyers nemzeti törekvéseket. A könyv felidézi azokat az elképzeléseket is, amelyek e változásokban gazdag időszak során a nemzetiségi és a magyar értelmiség körében megfogalmazódtak arról, hogyan kellene együtt élniük magyaroknak és nemzetiségieknek a Kárpát-medencében. Meglepő, hogy a mai politikai programokban, vitairatokban, a magyarság egyedüli helyes útját felvázolni vélő értekezésekben milyen gyakran köszönnek vissza akkori gondolatok. Olyanok is, amelyek néhány évtizede egyszer már kudarcot vallottak. Tanulságnak talán ez se kevés.