Az autonómia kísértése/Antipolitika [antikvár]

A következetes liberálisok és a következetes kommunisták egyetértenek abban, hogy a szabadság és az egyenlőség egymást tagadó eszmék. Szabadság és egyenlőség összeférhetetlenségének eszméje azonban jobban tetszik a gazdagoknak, mint a szegényeknek, a vezetőknek, mint a vezetetteknek. A munkás sem a tőkés, sem az állami vállalat igazgatóságával szemben sem nem szabad, sem nem egyenlő. Kevés munkás gondolja Detroitban vagy Essenben, hogy a kocsmában tartania kellene a száját, ha a gyár, amelyben életét eltölti, nem lenne többé a Ford családé, vagy a Krupp családé. Kevés munkás gondolja Budapesten, hogy nagyobb bére lesz attól, ha az én könyvemet betiltják. A tőkések és az állami bürokraták döntési monopóliumával szemben áll a döntések társadalmasításának sem nem liberális, sem nem kommunista, hanem autonomista követelménye. A nyugati hivatalosok a keleti politikai rendőrséggel, a keleti hivatalosok a nyugati munkanélküliséggel ijesztgetik azokat, akik a gazdaságban és a politikában egyaránt több demokráciát akarnak. Kapitalizmus és államszocializmus tárgyilagos összemérésétől morális demagógiával eltanácsolnak.