Az uj szabadság/A szegénység problémája [antikvár]

Az első mű előszavából: Wilson 28 éves korában 1884-ben Atlanta városát 18 hónapi várakozás után kénytelen volt elhagyni. Annak a második emeleti szobának, melyben a fiatal jogtudós lakott, nem volt annyi vonzóereje, hogy lakójának a megélhetéséhez szükséges ügykört és ügyfeleket megszerezze. S ma? Az arbiter mundi, a milliárdosok hatalmának letörője, a demokrácia megvalósítója, a nemzeti hagyományok megőrzője, a nép szuverenitásának legfőbb őre, ő a letiportak egyetlen reménye, a hiénák réme; a győző és legyőzött egyaránt mint megváltóra tekint rá. Wilson megőrzi és tovább fejleszti az amerikai nemzeti szellemet és a nemzeti hagyományokat. A régi politikai formulák nem illenek a jelenkor problémáihoz; de progresszívnak lenni annyi - mondja -, mint megőrizni az intézmények lényegét s a politikai programmoknál nem lehet tabula rasat alapul venni. A változás mit sem ér, ha nem javítás is egyszersmind s főleg nem ér sokat, ha csak önmagáért történik.