Erdélyi út [antikvár]

A könyv célja Az idei esztendőben lesz kilencven éve, hogy Erdélyt az elsö világháború után a békecsináló nagyhatalmak elszakították Magyarországtól és a román államhoz csatolták. A történelmi országrész hosszú évszázadokon: ezer esztendőn keresztül a magyar állam alkotórésze, a magyar történelem és a nemzeti kultúra egyik karakteres műhelye volt, amely a százötven esztendős török hódoltság idején, az erdélyi fejedelmek tiralkodása alatt fenntartotta a magyar nemzeti szuverenitás eszméjét, a magyar államiság folytonosságát. Erdély története ezért egyszersmind a magyar nemzet története volt, és ez így maradt az elsö világhábon'it lezáró békeszerződés után is. Az erdélyi magyar történelem és kultúra a mögöttünk maradt közel egy évszázadban is része volt a magyarság és a magyar kultúra történetének, következésképp az erdélyi magyar történelem dokumentumai annak a virtuális okmánytámak a szerves részét alkotják, amely képet ad arról, hogy a közelmúltban milyen történelmi tapasztalatokat kellett szereznie, és milyen közös felismerésekre kellett eljutnia a magyarságnak. Erdély történetével, a Trianon óta eltelt közel száz esztendő történetével igen sok dokumentumkötet, kézikönyv, monográfia és tanulmány foglalkozik. Egy egész könyvtárra való munkát kell áttanuhnányoznia atmak, aki képet akar szerezni ennek a hosszú történehni időszaknak az eseményeiről és tapasztalatairól. A rendszerváltozás óta. eltelt közel két évtizedben igen sok történeti, művelődéstörténeti és irodalomtörténeti munka született, amely - a korábbi évtizedek mostoha viszonyaihoz képest (amikor is az erdélyi magyarsággal, mindenekelőtt a Trianon utáni korszak erdélyi magyar tapasztalataival foglalkozó tudományosságnak és publicisztikának a tevékenységét hol erösebben, hol kevésbé erősen, de mindig korlátozta a politikai akarat) - jóval módszeresebben és teljesebben mutatja be a régió történetét, eimek során a trianoni rendezés óta eltelt közel száz esztendő történetét is. Ezek a korlátok, hála az 1989-1990-es történelmi fordulatnak, egyszeriben megszűntek a demokratikus átalakulás után, és mára igen gazdag szakirodalomban tájékozódhat az érdeklődő olvasó. Ugyanakkor az is tapasztalható, hogy az erősen átpolitizálódott (és nem egyszer a politikai pártok érdekei szerint alakuló) tájékoztatás és ismeretterjesztés olykor hajlamos többé-kevésbé eltorzítani a történelmi eseményeket. Ezért lehet és ezért van mindinkább szükség olyan munkákra, amelyek nem értelmezni, hanem csak bemutatni próbálják a mögöttünk maradt erdélyi évtizedek eseményeit, törekvéseit és szereplőit.