Érték és Valóság 7. [antikvár]

ELŐSZÓAmikor a konferencia témáját, a nemzeti kisebbségek helyzetének az európai integráció folyamatában való vizsgálatát meghatároztuk, több szempontot vettünk figyelembe. Az európai integráció eddigi - elsősorban a gazdasági, politikai, jogi dimenziókra hangsúlyt helyező - folyamatában a kisebbségi problémák egységes elvi és gyakorlati szintű kezelése nem tartozott/ik a tagállamok részéről leginkább preferált kérdések körébe. Igaz ugyan, hogy A kisebbségek tisztelete és védelme" nemcsak a koppenhágai kritériumok között fogalmazódott meg, számos más dokumentum, elvi állásfoglalás érintette ezt a kérdést, ugyanakkor ezek az ajánlások túl általánosak, több esetben értelmezésük, tartalmuk pontos meghatározása is újabb vitákat generál. Jó példa erre a konferencia mottójául is választott, az Európai Uniónak az alkotmányszerződésében (lV-1. cikkely) megfogalmazódó jelmondata: Egység a különbözőségben" (más fordítások szerint: sokféleségben). Ebben az esetben a javasolt alkotmányos szerződés már támaszkodhatott azokra a sokféleséget védő közösségi vívmányokra, amelyek a már létező szerződésekben találhatók. így például az Alapvető Jogok Chartája arra kötelezi az Uniót, hogy tartsa tiszteletben a kulturális, vallási és nyelvi sokféleséget." Nem egyértelmű azonban, hogy a sokféleség" fogalma mi-lyen mértékben megy túl a tagállamok közötti sokféleségen, és mennyire foglalja magába a kulturális, vallási és nyelvi sokféleség alapvető fontosságú szintjeit a tagállamokon belül. A sokféleség" pusztán államnemzeti értelmezése több tízmillió európai polgár számára üresíti ki ezt a fogalmat, mint ahogyan egyértelmű kisebbségvédelmi klauzulának tekinteni is nehéz ezt a megfogalmazást, bár ennek az értelmezésnek is vannak hívei.Figyelemre méltó jelenség az is, hogy míg a bővítés folyamatában a régi tagállamok aktív szerepet vállaltak a tagjelölt országokban élő kisebbségek helyzetének javításában - elsősorban a politikai stabilitás érdekében addig a saját kisebbségeikkel kapcsolatban kibontakozó politikai diskurzusok és jogi megoldások lényegében a háttérben maradtak. Kérdés tehát, hogy fenntartható-e ez a kettős mérce ma, amikor a korábbi tagjelölt országok teljes jogú tagsággal rendelkeznek. Mint ahogyan nyitott kérdés az is, vajon az új és régi tagállamok visszatémek-e a hallgatólagos konszenzushoz, és figyelmen kívül hagyják a körükben élő kisebbségek problémáit, vagy a bővítés új, konstruktív megoldások kialakítását ösztönzi a kisebbségvédelem terén?A megválaszolásra váró kérdések csaknem vég nélkül sorolhatók. Éppen ezért a