Jobboldali radikalizmus tegnap és ma [antikvár]

1992 elejétől a mind hangosabb, politikailag egyre szervezettebb és eszmeileg a legnagyobb kormánypárt egyes ideológusaitól támogatást kapó magvar szélsőjobboldallal szemben a progresszív értelmiség körében felerősödött az ellenállás szükségességének gondolata. Az egyéni megnyilatkozásokon és publicisztikán túl 1992 közepén ez az összefogás, a közös fellépés igényével egészült ki. Ezt fejezte ki többek között a Condorcet Kör szélsőjobboldalról tartott májusi konferenciájának sikere.1992. augusztus 20-a után azonban a helyzet megváltozott. A jobboldali radikalizmus önálló ideológiai platformot teremtve jelentős erőt képviselő politikai irányzatként a Magyar Demokrata Fórumon belül is nyíltan színre lépett. A csoport politikai akciói mutatták, hogy a szélsőjobb parlamenten kívüli szervezeteinek egy részében erős csatlakozási hajlam van a Csurka István vezette mozgalomhoz. Az MDF kormányzat mögé tömörült erői többségének taktikai megfontolásai ráadásul reálissá tették a jobboldali radikalizmus és a konzervatív nemzeti jobboldal tartós összefonódásának veszélyét, amelynek lehetséges következményeit az 1940-es évek magyar tragédiája egyszer már mindenki számára világossá tette. Ez a helyzet nemcsak a magyar demokrácia, nemcsak az Európához való csatlakozás programja számára jelentett kihívást, hanem a nemzet, a közép-kelet-európai térség békéje és jövője számára is. A hazai és nemzetközi demokratikus erők fellépése 1992 őszén azonban megálljt parancsolt a jobboldali radikalizmus térnyerésének. A Demokratikus Charta tömegmozgalmának sikere a kormányzati erők számára is kedvező feltételeket teremtett a saját szélsőségeseivel szembeni határozottabb fellépéshez, ami 1993 februárjában be is következett és 1993 júniusára a jobboldali radikalizmus és a nemzeti konzervativizmus szétválásához vezetett a legnagyobb kormánypártban. A kép tisztult, a veszély azonban nem szűnt meg.A jobboldali radikalizmus jelenlétével, felerősödésével való mélyebb, elméleti igényű szembenézés már 1992 őszén sem volt megkerülhető. A Politikatörténeti Alapítvány ezért szervezett tudományos konferenciát 1992. október 9-én a tárgykörből, amely mind a hazai és nemzetközi előzményeket, mind a nyolcvanas-kilencvenes évek magyar és európai valóságát górcső alá vette. Jelen füzet alapját a konferencián elhangzott előadások egy része képezi. Ezt egészítettük ki - terjedelmi lehetőségeink korlátai között - néhány olyan írással, amely a jobboldali radikalizmus történelmi gyökereinek és magyarországi megnyilvánulásainak megértéséhez segítséget nyújthat. A füzet megjelentetésével nem az a célunk, hogy a tárgy teljes igényű feltérképezését elvégezzük. Hiánypótlásként az analitikus kritikai megnyilatkozások kis csokrát nyújtjuk át az olvasónak. Ez azonban nem jelenti, hogy a szerzők nézetei minden tekintetben egyeznek.