Magyar konzervativizmus [antikvár]

Joó Rudolf: ELOSZO Ez a kötet a budapesti Közgazdasági Egyetemen 1993. november 26-27-én tartott konferencia előadásait tartalmazza. A "Magyar Konzervativizmus -Hagyomány és Jelenkor" címmel megrendezett tanácskozás évtizedek óta az első olyan rendezvény volt hazánkban, amely a tudományosság igényével, és több diszciplína - történettudomány, politológia, szociológia, alkotmányjog -képviselőjének részvételével vállalkozott a jelzett tárgykör "körbejárására". A rendező Batthyány Lajos Alapítványt és a Barankovics Alapítványt, számos hallgató, résztvevő érdeklődése és kérése mellett, nem utolsósorban ez az újdonság ösztönözte az elhangzottak megjelentetésére, az előadóterem befogadóképességénél szélesebb közönség elé bocsátására. A konzervatív eszmekör, ha múltjára tekint vissza, tekintélyes történelmi előzményeket mondhat magáénak Magyarországon. Itt is, mint másutt Európában, a felvilágosodás radikális társadalom-átalakító elképzeléseire adott válaszként született meg mint a változtatás egy mérsékeltebb, az előzményekre szervesebben épülő, értékőrzőbb stratégiája. Hazánkban az 1830-as évektől a II. világháborút követő rövid koalíciós időszak végéig folyamatosan jelen vannak - gyakran meghatározó erővel - európai párhuzamokat is mutató, ugyanakkor sajátosan magyar és közép-európai konzervatív irányzatok. Az 1950-es évek elejétől azonban évtizedekre megszakad ez a folytonosság. Lényegében az 1990-es demokratikus fordulatig tart a teljes tiltás, amely nehezen pótolható kiesést, súlyos amnéziás állapotot okozott a konzervatív eszmekömek Magyarországon. Miközben a nyugati demokráciákban jelentős tartalmi és nyelvezeti fejlődésen ment át ugyanez a gondolkodástörténeti irányzat a második világháború után, tájainkon nem csak egyszerííen marginalizálódni kényszerült, hanem létében lehetetlenült el. Tény, hogy Magyarországon az 1960-as évektől követett "három T" - a Tilt, Tíír, Támogat hármasának - politikája kevesebb veszteséget okozott a baloldali liberális, radikális, vagy "revizionista" marxista másságnak, mint a konzervatív, illetve a vele rokon/azonos kereszténydemokrata és nemzeti demokrata eszmekörnek. Az utóbbi világnézeti irányzatot csaknem teljesen elzárta természetes külső kötődéseitől; politikailag demonizálta, olyan torz ideológiai karikatúrákba, negatív sztereotípiákba szorította be, mint: "avítt", "visszahúzó", "haladásellenes", "szociálisan érzéketlen", "a szélsőjobb szállás-csinálója", stb. Négy évtized után nem meglepő, hogy szemben a távolabbi múlt patinás szellemi örökségével, a konzervativizmusnak alig van közelmúltja Magyarországon. A közvetlen előzmény hiánya miatt az újramegjelenésnek-megjelenítésnek, az ön-összeszedésnek, más világnézeti irányzatokhoz hasonlítva nagyobb nehézséggel kell ma szembenéznie. A megújulás és a megerősödés