Pro minoritate 2005. ősz [antikvár]

Lapélek kissé foltosak
Részlet: "Az Észt Köztársaság függetlenségét 1918. február 24-én kiáltották ki. Az első világháború még közel 9 hónapon át tartott, így a valódi szuverenitás megszerzése és megtartása rendkívül feszült politikai, katonapolitikai és társadalmi légkörben mehetett csak végbe Szovjet-Oroszország közvetlen szomszédságában. Két évtizednyi önállóság után Észtország 1940-ben vált a Szovjetunió részévé. A függetlenség helyreállítására 1991. augusztus 20-án került sor, 2004 tavaszán pedig Észtország tagja lett a NATO-nak és az Európai Uniónak. Az elmúlt másfél évtizedben Magyarországon is sok szó esett az észtországi nemzetiségi politikáról (nem ritkán félreértésektől sem mentesen). Észtországban elsősorban az állampolgárság kérdése keltett feszültséget, mivel az észt vezetés nem volt hajlandó automatikusan állampolgárságot adni a második világháború után betelepedett több mint fél millió - elsősorban orosz - bevándorlónak. 1992-ben a népesség 32%-át alkották az észt állampolgársággal nem rendelkezők, 2004-re ez az arány 12%-ra csökkent (az állampolgárok 7%-a más állam útlevelével rendelkezik). Míg Nyugat-Európa összességében elégedett az utóbbi években végbement észtországi integrációval (különben Észtország nem is válhatott volna uniós tagállammá), addig Oroszország továbbra is napirenden tartja ezt a kérdést mint nyomásgyakorlási eszközt, és bizonyára így lesz ez a közeli jövőben is."