Roma ​migráció [antikvár]

1998 augusztusában, röviddel azután, hogy a schengeni egyezményt aláíró EU-tagállamok bejelentették, hogy fontolóra veszik a Romániával szemben alkalmazott vízumpolitika felülvizsgálatát, az Academia Cafavencu a következő címmel közölt cikket: „Európa hattyúi vigyázzatok: Jövünk!" A címbeli éle arra a legalábbis Romániában elhíresült esetre utal, amikor is bizonyos (meghatározatlan etnikumú, de romának vélelmezett) romániai kivándorlókat az a vád érte, hogy megfogtak és megsütöttek néhány bécsi hattyút az osztrák fővárosban. Az „egyesült Európában" a migrációs ügyekkel kapcsolatban alkalmazott kettős mércét, képmutató magatartást, bürokratikus ostobaságot és csak középkorinak nevezhető mentalitást tekintve összehasonlítási alapnak, az Academia Cafavencu magasröptű tréfálkozása akár karakán gesztusnak tűnhetett: az egyetlen őszinte megközelítésnek, mely képes félresöpörni a témát elárasztó maszlagot. Legalábbis mostanáig, míg kezünkbe nem vehettük ezt a kötetet. Az itt összegyűjtött tanulmányok ugyanis végre a megfelelő ismeretek birtokában, elmélyült kutatómunka alapján elvégzett, tisztességgel végiggondolt elemzésnek vetik alá a migráció gazdasági, társadalmi és szubjektív-emberi vonatkozásait. Nyilvánvaló, hogy ami e kutatómunka apropóját adta, az a zámolyi romák strasbourgi „menekülése/migrációja" körüli felhajtás volt. (Mellesleg a kiadvány szerzői jól dokumentálják a szóban forgó politikai vihar legkülönfélébb aspektusait is.) Mindazonáltal a projekt messze túllépett annak a vitának a keretein, melynek hangnemét jórészt egy olyan paranoiás politikai retorika határozza meg, mely Magyarország minden nyomorúságáért azokra a gonosz idegenekre hárítaná a felelősséget, akik mögött külföldön élő (egykori?) magyar hazaárulók állnak. Manapság divat a társadalomtudományok művelőit a politikai prekoncepciók vádjával illetni, ám e kiadvány fényes bizonyítékát adja, hogy a „tudományos/kutatói" diskurzusból adódó, akár csak minimális objektivitástöbblet is igen komoly haszonnal járhat. Az itt dokumentálthoz hasonló kutatásoknak köszönhetően ugyanis - ellentétben a valóságot a potenciális szavazók mozgósítása érdekében erősen leegyszerűsítő, reduktív politikai stratégiákkal - a leghatározottabbnak tűnő demarkációs vonalak is igencsak összekuszálódnak és elmosódnak.