Röpirat a zsidókérdésről [antikvár]

„Kik ​azok, akik életben és itthon maradtak a zsidóüldözések után? Hogyan kezdte újra sorsát a magyar zsidóság a II. világháború rémségeit követően, s mi minden történt vele a negyvenes-ötvenes években? Hogyan volt jelen a zsidókérdés a földreform, az államosítások, a Rajk-per, az 1953-as fordulat és 1956 során? Mit jelent a zsidókérdés a mai Magyarországon? Milyen a mai antiszemitizmus? Ezek azok a kérdések, amelyekre e röpirat választ keres. Kende Péter négy évet várt könyve megjelenésére. Talán nem is azért, mert e történelmi labirintus olyan szövevényes, hanem inkább mert a tények bátor feltárása elé az elhallgatás tilalmi táblái meredtek egyrészt a"fasiszta nép”, a háborús halottak, a hadifogoly- és a lágersors megítélésében, másrészt a"zsidó kommunisták", az „antiszemita népiesek” leegyszerűsítések feloldásában is. Könyvében Kende Péter legyőzte az akadályokat, olyasmiről beszél, amit ugyan mindnyájan végiggondoltunk magunkban, de nyilvánosságra eddig nem került: arról a balítéletről, amely elhallgatva fertőz, de felfedve, kimondva talán a gyógyulást segíti. Amikor tudós-esszéisztikus feldolgozásban felrajzolja az elmúlt negyvennégy év „zsidókérdés-kezelésének” és antiszemitizmusának lázgörbéjét, tisztázza az okokat is: miért éltek tovább és hogyan módosultak az előítéletek, a fel nem oldott görcsök, a kimondatlan újabb és újabb traumák.Kínál-e Kende Péter gyógymódot? Egyetlen orvosságot ismer: az egyenes beszédet, a vélemények szabad összecsapását, a társadalmi megértést és türelmet, egyszóval a demokratikus közéletet."