Sétanyomatok [antikvár]

A kötet több, tartalmukban egymástól távol eső írást kíván egybegyűjteni. Ez a szétszórtság azonban csak látszólagos. A séta metaforája jelzi, hogy az írások hasonló késztetésből születtek: a környező köz- és magánvilágra való reflektálás igényéből. A szerző akár az utcán vagy a sajtóban vagy bizonyos könyvekben „heverő" témák mellett úgy akar végigmenni, hogy közben láttatni akar, a felszínesen semmitmondó és a mindennapiságba simulni kívánó összefüggésekre akarja felhívni a figyelmet. Ezek a világok azonban földrajzilag! könnyen behatárolhatók, gyakorlatilag (egy-két elkalandozást leszámítva) a Budapest és Székelyföld közötti régió(k)ról van szó. A szerző az elmúlt két-három évben ebben a térben mozog. Ez a mozgás folyamatos adaptációt és újraalkalmazkodást feltételez, az otthon és itthon fogalmainak néha racionális újragondolását, néha irracionális elutasítását, néha pedig emocionális elfogadását. És szintén ez az ide-oda mozgás implikál egy sajátos perspektívát, amelynek nyelvi lenyomatai megtalálhatók a szövegekben is. A szerző sétál a világvárosnak tekintett Budapesttől a megbélyegzett („periférikus") Székelyföldig, miközben reflektál, és nyelvileg filmez. E sétáknak természetesen csak addig van értelmük, amíg a tekintet el nem szürkül. A sétanyomatok a tekintet elfásultságának ellenállomásai.