A nemzeti kisebbségek teológiája [antikvár]

Mai világunk nehéz és súlyos kérdései között jelentős helyet foglalnak el a nemzeti kisebbségekkel összefüggő problémák. A nemzeti kisebbségek olyan népcsoportok, amelyek valamiképpen egy nagyobb uralkodó nemzet fennhatósága alatt vannak, akár őstelepülés, akár hódítás, akár békeszerződések következményeként. Ezek a kisebbségek túlnyomó esetben a többségi néptől veszélyeztetve érzik magukat nyelvükben, hagyományaikban, kultúrájukban, sőt számos esetben, egzisztenciájukban is. A világ tele van nagyobb nemzetek uralma alatt elő nemzeti kisebbségekkel. Hogy csak néhányat említsünk: a kurdok nemzeti kisebbséget képeznek Irakban, Szíriában és Törökországban. A tamilok nemzeti kisebbség Sri Lankában. Az őshonos indiánok, a Puerto Ricóiak és a Latin Amerikából jött népcsoportok az Egyesült Államokban élő nemzeti kisebbségek. Kanadában az indiánok, quebeci franciák magukat nemzeti kisebbségnek tartják, bár az utóbbiak szövetségi viszonyba léptek az angolokkal 1867-ben. Ám Európa igazában véve az a kontinens, ahol a nemzeti kisebbségek problémája akuttá vált. Nyugat-Európa néhány országában ez a probléma megoldottnak mondható. Ilyenek a német kisebbség Belgiumban, az osztrák kisebbség Dél-Tirolban, a svéd kisebbség Finnországban. Anglia nemrégiben adott jogot a skótoknak saját parlamentjük felállítására, s bizonyára ezt kapják meg a walesiek is. Másutt viszont problémák jelentkeznek. A baszkok, a bretonok szervezkednek. Jugoszlávia egy tragikus civilháborúban esett szét ennek az évtizednek elején. Kisebbségeik - a horvátok, szlovének és a boszniaiak megszabadultak a szerb dominanciától, s most önálló államokat alkotnak. Szerbia koszovói albán kisebbsége - amely a tartomány lakóinak többségét teszi ki - ádáz harcban áll függetlenségéért, vagy legalább is autonómiájáért. Kelet Európában egy tucat nemzeti kisebbség él többséget képező népek uralma alatt: németek Lengyelországban és Csehországban; lengyelek Fehér-Oroszországban és Ukrajnában; magyarok Nyugat-Ukrajnában, Dél-Szlovákiában, Észak-Szerbiában és Nyugat Romániában - hogy csak néhányat említsünk. A keresztyén teológia eddigelé jobbára elkerülte a nemzeti kisebbségek problémáját. Bizonyára azért, mert a nemzeti kisebbségek kérdése szenzitív téma. Továbbá mert a II. világháború óta ez a téma majdnem hogy tabu - mivel a nacionalizmus témakörével kapcsolatos. Azonban a teológusok elfelejtkeztek arról, hogy a nacionalizmusnak két alapvető formája van: egy offenzív-agresszív, amely a nácizmusban kulminált, és egy defenzív, melyet a nemzeti kisebbségek jogosan alkalmaznak a többségi népek agresszív nacionalizmusa ellen - önmaguk túlélése érdekében. Amíg a keresztyén teológia behatóan foglalkozott korunk szociális problémáival és a béke ügyével, addig elhanyagolta a nemzeti kisebbségek problémáját.